Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - UNGÁR KLÁRA (SZDSZ):
1816 mondhatjuk így is, a borkommandóval, mégis van egy negatív vonzata is hegyközségi szempontból: nem húsz fillérbe kerül ennek fenntartása, működtetése. Azt szeretném, ha abban fognánk össze, hogy egy ilyen köztestület az erkölcstelen és nem megfelelő módon gazdálkodó embereket maga tudná nyakon csípni és kiszűrni ezekből a helyi társadalmakból... (Rusznák Miklós: Persze!) , és akkor abból a pénzből, amit most borkommandóra kell költeni, talán több jutna nekik is. Köszönöm a figyelmet. (Rusznák Miklós: Állami feladatot végez! - Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Akkor 6 perc 30 másodpercre megadom a szót Ungár Klára képviselő asszonynak, SZDSZ. UNGÁR KLÁRA (SZDSZ) : Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. A m ai nappal a következő évi költségvetés tárgyalását megkezdtük. Egyrészt jó hír, hogy kis ellenzéki érdeklődés mellett folytatódott a vita, másrészt persze szomorú, hogy kevés képviselőtársunk ül itt a minden évi törvények közül - azt gondolom - legfontosab b törvény tárgyalásánál. Miért jó hír, hogy az ellenzék nem volt erős és erőteljes? Azért, mert ezzel a költségvetéssel nincs baj. Ha nagyon nagy baj lenne ezzel a költségvetéssel, akkor azt gondolom, nagyon komoly, nagyívű és figyelemre méltó politikai ho zzászólásokat hallhattunk volna itt ma, amit bizony nem engedhettünk volna el a fülünk mellett. Ehelyett időnként ellenzéki képviselőtársaink némileg sérelmezték, hogy az általuk elmondottakat a kormánypártiak kritikával illették, vagy ellenvéleményt fogal maztak meg, pedig azt gondolom, természetes folyamata vagy természetes menete az Országgyűlésnek, hogy a padsorokból felszólaló képviselők, akár kormánypártiak, akár ellenzékiek, bizony egymás mondandóját megvizsgálják és kritika tárgyává teszik. Elhangzot t ma már, és ezért tényleg csak röviden utalnék rá, hogy az elmúlt három évben az ellenzék kritikája is kénytelen volt változni, hiszen míg az első pár esztendőben, ennek a ciklusnak az első pár esztendejében, amikor a kormány kényszerűségből is, bár sok e setben meggyőződésből is egy olyan politikát, gazdaságpolitikát folytatott, ami a gazdaság egyensúlyi helyzetét volt hivatva megteremteni - akkor még egyébként nem tudtuk az elején, hogy sikerülni foge, nagyon reménykedtünk abban, hogy azok a számunkra se m jó szívvel meghozott intézkedések sikeresek lesznek, ma már tudjuk, hogy az ország gazdasága egyensúlyba került, a stabilizáció sikerült , akkor ez a kormány az ellenzék soraiból borzasztó kemény szavakat kellett hogy elviseljen. A kormánypárti képvisel ők elnyomorodást, hazaárulást és nagyon sok hasonló kifejezést hallhattak az ellenzék soraiból. Ma már azért aggódnak - és tulajdonképpen örülhetünk, hogy az ellenzék nagy többsége ma már ezért aggódik , hogy nem hamarkodjuke el az örömöt, nem túl hamar látjuke úgy, hogy az országban a gazdasági egyensúly megteremtődött, és túlköltekezésről, választási költségvetésről beszélnek. Természetesen a kormánypárti képviselők között is vannak, akik aggódnak, hogy talán kicsit gyorsabban kezdtük el azt a dolgot, amiért egyébként az egyensúlyra szükség van, vagy amiért egyáltalában az egyensúlyra törekszik minden ország, miszerint is tényleges gazdasági növekedést, a gazdasági növekedésből tényleges és érezhető jobb életet tudjunk teremteni ebben az országban. Tehá t megkérdőjelezik kormánypárti képviselők is, illetve aggályosnak tartják, vagy azt mondják, hogy meg kellene nézni, valóban indokolte a fogyasztásnak egy olyan mértékű növekedése, ami a költségvetés számai mögött megbújik, és azt mondják, hogy azt, amit elkezdtünk - sokan mondják, ellenzék és kormánypárt , azt kellene folytatni.
