Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ROZGONYI JÓZSEF (MSZP):
1814 Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Úgy gondolom, Szöllősiné képviselő asszony a lényegre tapintott, de azt hiszem, a huszonnegyedik órában. A vidéki iskolák, vidéki falvak egyes térségekben oly nagymértékben elnéptelenedtek, hogy szinte több az elhalálozás, mint a gyermekszületés. A zt hiszem, el kell gondolkodnunk - a parlament bármely oldalán ülünk - azon, hogy milyen Magyarországot, milyen vidéket és milyen országot akarunk. Mert ha azt akarjuk támogatni, hogy mert a vidéki élet, a falusi élet nem kifizetődő, ne legyen gazdaságos, mindenki költözzön a városba, mindenki költözzön a fővárosba, akkor nem tudom, milyen infrastruktúrát, milyen lakáslehetőséget - és hadd ne soroljam tovább , milyen feltételeket tud majd a főváros vagy éppen a megyei székhely biztosítani a vidéki emberekn ek. De nem ilyen egyszerű ám a dolog! Azt hiszem, a vidéken élők és az ott tanítók is tudnak nagyon jó képességű gyermekeket nevelni, hisz vannak is ott ilyenek - a pedagógusnak abban lenne a felelőssége, hogy ezt észrevegye, és az a pedagógus, aki észreve tte azt a gyermeket, tovább tudja küldeni, protezsálni, természetesen esetleg olyan iskolába, ahol a képességeinek megfelelően tud majd fejlődni. Azt hiszem, ezekről kellene vitatkoznunk a parlamentben vagy a bizottságokban, nem pedig álkérdésekről, nem pe dig olyan politikai kérdésekről, amelyek a társadalmat nem nagyon érintik, hisz az elmúlt 8 év, az átmeneti időszak - most már 8 éve, a rendszerváltás időszakában - nagyon sok áldozatot követelt a magyar társadalomtól. Talán még egy gondolatra van idő: mié rt nem tudnak idomulni vagy éppen alkalmazkodni ma az emberek a rendszerváltás követelményeihez, a versenyhelyzethez? Tessenek már elgondolkodni! Az elmúlt időszakban - mindegy, hogy hogy nevezzük, kommunizmusnak, szocializmusnak vagy bárminek - az emberek nek nem volt tulajdonuk, amivel foglalkozni kellett, amiért felelősséget kellett vállalni. Az egy döntő momentum az ember életében, amikor tulajdona lesz és azzal együtt megjelenik a felelősség is. Ez a felelősség majd akkor, amikor a tulajdon osztódik, vé lhetően néhány év vagy évtized múlva majd megjelenik. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Rozgonyi József képviselő úrnak, MSZP. DR. ROZGONYI JÓZSEF (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Juhász Pál képviselő úr hozzászólása inspirált arra, hogy elmondjam a gondolataimat azzal kapcsolatban: teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a humán tőkébe történő befektetés kétségtelenül az egyének, a családok számára hoz többlethasznot. Ezt el kell fogadni, és ezért nyilvánvalóan erőteljesebben igényli ez az egyének és a családok hozzájárulását is, hiszen túlnyomórészt ők realizálják ezt a hasznot. Ugyanakkor hadd hivatkozzak itt arra - ha már szakmai vitába bonyolódtunk , hogy a szakirodalom pozitív extern hatásnak nevezi azt a társadalmi többl etet, amit az egyéni hasznon túl a társadalom számára a kiművelt emberfők sokasága jelent - Széchenyi nyomán. (Juhász Pál közbeszól.) Tehát a társadalomnak nyilvánvalóan nem egészen önzetlenül kellene vagy kell ezekhez a költségekhez hozzájárulnia, hiszen a kiművelt emberfők társadalmi haszna az egyéni hasznot nyilvánvalóan meghaladja, következésképp a költségvállalásban is rá kell erre tennie a társadalomnak. Tehát az esélyközelítés ebben a tekintetben elengedhetetlen. Én a dolog nehézségét abban látom, ho gy hol van az a határ, amikortól és ameddig erőteljesebben kell támogatni. Hadd mondjak erre egy egészen közönséges példát: egyetemisták, főiskolások körében ma is tapasztalható például a szociális támogatások odaítélésénél egy abszolút egyenlősdi szemléle t, amikor nyilvánvalóan kirívóan eltérő helyzetű, gazdag, kifejezetten gazdag, jómódú társaikat igen magas összegekkel támogatják, és egész egyszerűen nem vesznek tudomást ezekről a dolgokról. (15.50)
