Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
1807 már meg kell említeni kritikaként, hogy a megállításában sem tudtunk, sajnos, vagy tudott előrelépni a kormány, a csökkentésében még kevésbé. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Szöllősiné képvis előtársnőnk kimondottan az ő szakterületén belül, de önkormányzatokat közvetlenül érintő kérdésekkel foglalkozott. Most sem tudtunk érdemben előrelépni a költségvetési tervezetben a törvényileg adott, kapott feladatok finanszírozásában. Tipikus példa a bér emelések vagy bérek ügye, amit odatettünk az önkormányzat asztalára, mert egy része központi forrásból fedezett, finanszírozott, de az a hiány - legyen az csak 1 százalék is - már ott csapódik le az önkormányzat asztalánál és az eltérő adottságú önkormányz atoknál természetesen eltérő gondot okoz, és a szembenállást közalkalmazottal, köztisztviselővel olyan időben, amikor ez a szembenállás nemcsak hogy nemkívánatos, hanem valóban, az euroatlanti csatlakozáshoz egy minél jobban felkészült (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) közalkalmazotti, köztisztviselői gárda kellene, akik természetesen tisztességesen meg is vannak fizetve. Tisztelt Ház! Kedves képviselőtársaim! A FideszMagyar Polgári Párt módosító javaslataival tudja támogatni ez t a költségvetési tervezetet. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Keller László államtitkár úrnak. KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Három fontos kérdésrő l szeretnék mindenképpen szólni. Több képviselőtársam érintette mind a három kérdést. Az egyik a demográfiai helyzet. Többen - Varga Mihály képviselő úr, Kádár Béla, Dávid Ibolya és most legutóbb Pálfi képviselőtársam is - utaltak arra, hogy mennyire kedve zőtlen a születések számának alakulása Magyarországon. Való igaz, az alacsony születési és a magas halálozási arány miatt az ország lélekszáma csökkent. Ez igaz, és bár nem vigasztal bennünket, de az is igaz, hogy ez a csökkenés az európai átlaghoz hasonló an alakul. A lakosság korösszetételére a gyermekek számának fokozatos csökkenése, az idősek számának növekedése a jellemző. Azonban a hazai demográfiai helyzet értékelésekor ma már számos kedvező jelenséggel is találkozhatunk, és erről is kell beszélnünk. A halálozási viszonyok a negyedik egymás után következő évben javulnak Magyarországon. 1997 első hét hónapjában ezer lakosra 13,9 halálozás jutott, míg ez a szám 1993ban 14,6 volt. A születéskor várható élettartam 1996ban először haladta meg a kritikus 7 0 évet, pontosan 70,3 év volt. A férfiak várható élettartama az 1993. év 64,6 százalékáról 1996ra 66,1 százalékra, a nőké 73,8ről 74,7re emelkedett. Először fordul elő az is, hogy a csecsemőhalandóság 10 ezrelék alá süllyed. 1997 első hét hónapjában 100 0 élve születettre 9,8 csecsemőhalálozás jutott. Ennek a ténynek a jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Másképpen fogalmazva ez azt jelenti, hogy a csecsemőknek kevesebb, mint 1 százalékát veszítjük el, és azok nagy része is kis súllyal született, koraszülö tt. A halandóság konstrukciójában bekövetkezett kedvező változások - nevezetesen: a középkorú férfiak életesélyeinek javulása - amellett szólnak, hogy a halandóság csökkenése, a várható élettartam növekedése minden bizonnyal nem átmeneti jelenség, hanem eg y régóta várt, kedvező alapirányzat kezdete. A legutóbbi évek javuló halálozási viszonyai természetesen nem jelentik azt, hogy jó a népesség egészségi állapota. A jelenre nézve is igaz, hogy Magyarországon népegészségügyi válság van, hogy néhány fontos von atkozásban továbbra is megvan minden okunk az elégedetlenségre de az is igaz azonban, hogy Magyarország népességének halálozási viszonyai nemzetközi összehasonlításban az egész XX. század folyamán mindvégig kedvezőtlenek voltak. Éppen ezért van óriási jele ntősége annak, hogy a parlament tárgyalja az egészségügyről szóló törvényt, tárgyalja a nemdohányzók védelméről szóló törvényt, hiszen ezekben a törvényekben olyan fontos deklarációk történnek,
