Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HEGYI GYULA (MSZP):
1804 Kit szolgált ez a kormány az elmúlt három évben, amely azt állította magáról, hogy elődeivel ellentétben nem tekint a múltba, nem fürkészi: ki a magyar, ki nem, az ifjú ságot világnézetileg semleges oktatásban részesítette és ideológiailag mentesen, az igazi szürkeállományra támaszkodva szakértelemmel kormányoz. És hogy miért nem kívánt ez a kormányzat a múltba tekinteni, az nyilvánvaló. A szocialista múlttal ugyanis az v olt a legnagyobb baj, hogy ami vállalható lett volna belőle, azt a HornKunczekormánynak esze ágában sem volt vállalni, a többivel pedig nem igazán lehet mit dicsekedni. Az esélyegyenlőséget megcélzó és ténylegesen is közelítő oktatási rendszer, az államp olgári jogon járó egészségügyi ellátás, a jó közbiztonság igazi vállalható pozitívumai közelmúltunknak. (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) A mostani szociálliberálisok által folytatott oktatás és népjóléti politika - leh et, hogy ezt hívják világnézetileg semlegesnek? - egyre nagyobb tömegeket rekeszt ki, és juttat reménytelen helyzetbe. Több mint három év gyenge kormányzati eredményei alapján ma már láthatjuk, hogy mit takarnak ezek a jelszavak. Mivel időm lejárt, úgy gon dolom, hogy egy gondolattal kívánom befejezni mondanivalómat: mindazoknak, akik itt vagyunk néhányan, tanulmányozni kellene múltunkat és azoknak a hagyományoknak a mozgatóit, lépjünk azoknak korszerűsített útjára, akkor lesz meg csak a magyar nemzet európa isága. Ha nem, akkor figyeljünk Kölcsey gondolataira: "Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol, a lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt." Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán ) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, MSZP. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Remélem, a Házszabály nem tiltja meg, hogy Rusznák Miklóst akkor is kereszténydemokrata képviselőnek tekintsem, ha ily en frakció nincsen, de gondolkodásában ettől még vallhatja ezeket az eszméket. Nem mindenben értettem egyet azzal, amit mondott, de amit az elején megfogalmazott, azt nagyon fontosnak tartom. Valóban, csodákban nem lehet reménykedni, egy költségvetés csak és kizárólag olyan bevételek felett hozhat döntést, amelyet állampolgárok, vállalkozások befizetnek, ilyen értelemben az államnak nincs pénze, az állam azt a pénzt vagy annak a pénznek egy részét osztja el, amely bekerül a költségvetésbe. Ezért a keretek m indig adottak. Ami az úgynevezett hangulatjavító intézkedéseket illeti, én nagyon örülnék, ha egyszer az ellenzéki oldalról valaki rámutatna valamelyik kiadásra, és azt mondaná: ezt ne tessék kiadni, ez felesleges. Ne adjanak a katonáknak, a rendőröknek va gy a közlekedésre vagy a csatornázásra vagy a nyugdíjasoknak, ezt azonban senki nem mondja. Sőt, miközben azt mondják, hogy hangulatjavító intézkedések vannak, ugyanakkor elmondják, hogy azért mégis inkább csak több pénzt kellene adni erre, arra, amarra. T ehát a hangulatjavító intézkedések kapcsán mindig ezt a kérdést tesszük fel: tessék mondani, mi az, ami sok kiadási tételként ebben a költségvetésben. Ami a nyugdíjat illeti, senki nem mondja, hogy sok, szerencsére és természetesen. Azért emlékeztetnék arr a, hogy '97. január 1jén már 19,5 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak, holott '97ben - mint tudjuk - nem voltak választások. Tehát nem igaz az a tény, hogy csak és kizárólag egyetlen évben emelkednek a nyugdíjak jobban, mint az infláció. Idén minden remén yünk szerint az infláció alatta lesz annak a 19,5 százaléknak, amellyel emelkedtek a nyugdíjak. Végül pedig: a sikerpropaganda nem szép dolog, és remélem, hogy ezt nem űzi senki kormányunkban, azonban azt hiszem, hogy a kudarcpropaganda - ha lehet - még el ítélendőbb, és egy nemzet számára még tragikusabb, ha akadnak politikusok, akik a saját nemzetük sorsával
