Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP):
1781 Ezt azért is szeretném elmondani, mert ezt a kormányzatot az a vád is érte, hogy növelte az önkormányzatok terheit, az önkormányzati beruházásokat, az önkormányzati infrastrukturális beruházásokat visszafogta. Ez igaz abban az értelemben, hogy az önkormányzatok 1994 és '95 után ötször meggondolták azt, hogy hitelhez nyúln ake, szemben azzal, amikor az 199293as időszakban gyorsan, könnyen döntöttek a hitelek felvétele mellett, ezzel növelve akkori beruházási lehetőségeiket, de azt a hitelt valamikor vissza kellett fizetni, és ez a visszafizetés a mi időszakunkban történt meg, ami, úgy gondolom, szintén felfogható egyfajta időbeli átcsoportosításként is. Az, hogy önmagában a rendelkezésre álló pénz és a kötelezettségek állománya összességében - országos szinten is - a pénzeszközök javára dönti el az egyen leget, a mi megyénkben is megállapítható. Az önkormányzatok rendelkezésére álló pénzeszközök az OTP adatai szerint is meghaladják az önkormányzati hitelek összegét. Ez természetesen településenként erősen differenciált, de azt is hozzá szeretném tenni, hog y érdekes módon a hitelfelvétel jellemzően a nagyvárosokban történik, a pénztartalékolás pedig az egyébként rászoruló kistelepülésekre jellemző - nem azért, mert ők olyan jól el vannak látva pénzzel vagy forrásokkal, hanem egyszerűen azért, mert tudják: se nki nem tud rajtuk segíteni, ha ők maguk nem bánnak takarékosan, alapos megfontolás alapján a forrásaikkal. Tisztelt Képviselőtársaim! Én mégis úgy gondolom, nem lenne teljes a kép, ha én ezzel azt akarnám állítani, hogy az önkormányzati finanszírozásban m inden rendben van. Én is úgy gondolom, hogy alapvetően nincsen rendben az önkormányzati finanszírozás, én is úgy gondolom, hogy az önkormányzati finanszírozás gyökeres átalakítására ebben a ciklusban már valóban nem kerül sor. Szükségét látnám ennek, és sz ükségét látom annak is, hogy az államháztartási reform - ha máskor nem, a következő ciklusban - kiterjedjen erre a szférára is, és alaposan átnézzük a feladatokat és az azok finanszírozására rendelkezésre álló kereteket, ami, úgy gondolom, múlhatatlanul sz ükséges. Valamennyi képviselőtársam előtt ismert, hogy az önkormányzatok feladatokat látnak el, és ezeket a feladatokat valamilyen formában finanszírozni kell. A feladatfinanszírozás gyakorlata változó arányban, de soha nem teszi lehetővé a feladatok önáll ó ellátását, az ehhez szükséges forrásokat csak részben biztosítja - feladatarányosan - az állami költségvetés, épít a helyi források képződésére, meglétére is. A kérdés ezek után az a számomra, hogy vajon minden önkormányzatnál jogose az a feltételezés, miszerint - mondok egy számot - a feladatokat 70 százalékosan finanszírozza a költségvetés, és 30 százalékot az önkormányzat képes és hajlandó ráfordítani e rész kiegészítésére. Én úgy gondolom, nagyon leegyszerűsítő lenne az, ha az előző gondolatmenet utá n azt mondanám: miután globálisan nincs probléma az önkormányzatokkal, ezért adott településekre is érvényes az, hogy a szükséges 30 százaléknyi saját erőt minden körülmények között, minden területen lévő önkormányzat biztosítani tudja. Ezzel szeretnék fog lalkozni. Én úgy gondolom: önmagában az, hogy feltételezzük, ki tudja vagy nem tudja kiegészíteni a rendelkezésre álló központi forrásokat, nagyon sok tényezőtől függ. Ezek közül a legfontosabbakat emelném én magam ki. Mindenféleképpen függ attól a társada lmi, gazdasági, infrastrukturális állapottól, amilyen állapotban 1990ben az önkormányzatok megalakulása érte a településeket. Nagyon nagy könnyelműség lenne azt mondani, hogy 1990ben a települések általában jól vagy rosszul voltak ellátva, a települések foglalkoztatási helyzete általában jó vagy rossz volt. (Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Én úgy gondolom, 1990ben nagyon eltérő helyzetben érte az településeket az önkormányzati önállóság, voltak munkahellyel nagyon jól ellátott települések, voltak nagyon jó infrastrukturális helyzetben lévő települések, és voltak olyan települések, ahol bizony sem a lakosság szociális összetétele, sem az induló anyagi pozíciói nem voltak kedvezőek. Márpedig a dolgok normatív kezelése feltételezi azt is, hogy a kiindulópontban is egyformán álltak az önkormányzatok. Ha pedig ez nem igaz - és már az induláskor sem volt igaz , akkor erre figyelmet kell fordítani, ezzel
