Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
178 hiányában , sajnálatos módon nemigen történtek meg, és így ezen államosított, tehát tanácsi lakásoknak nevezett bérlemények fizikai állapota egyre rosszabb lett. Tehát h a ma körülnézünk, nemcsak Budapesten, de, mondjuk, a nagyobb vidéki városokban is, akkor sajnálatos módon ezen házak műszaki állapota igen sekély, talán az 50 százalékot sem éri el. Ha Budapesten, a pesti belső kerületekben, tehát a VI., VII., VIII., IX. k erületben valaki körülnéz, sétál, akkor láthatja, hogy majdnem minden második ház alá van dúcolva, műszakilag a megsemmisülés állapotában van. Nem akarok hivatkozni az elmúlt évek azon szomorú eseményeire, amikor ezek a műszakilag teljesen tönkrement és ne m megfelelően karbantartott házak összedőltek, baleseteket okoztak, halálos áldozatok voltak s a többi. Ez mind annak tudható be, hogy 40 évig az állam - mint rossz gazda, mint rossz tulajdonos - olyan állapotba hozta Budapest és a nagyobb városok államosí tott házait, amelyeknek a felújítása most nem milliókba, hanem milliárdokba, tízmilliárdokba, esetleg százmilliárdokba kerülne. Ezeket a házakat - miután az állam rájött, hogy már képtelen fenntartani - az úgynevezett rendszerváltás előtt, már a kádári kor szak vége felé kezdték privatizálni, igen kedvező feltételek mellett. Ezek a kedvező feltételek - mint általában szokás volt - nagyon jó üzleteket jelentettek néhány száz vagy néhány ezer ember részére, aki bent lakva rendkívül kedvező, hosszú lejárattal é s jóformán kamatmentesen vagy minimális kamattal tudta megvásárolni a tanácsi lakást saját tulajdonúvá, majd különböző kedvezményeket kapott arra, hogy ha kifizeti egyben ezt az összeget - amelyre 304050 évre adott lehetőséget az állam, hogy törlessze , akkor 3040 százalékos kedvezménnyel, fillérekért megvette, és egy héten belül milliókért adta el. Így nagyon sokan jól jártak, azonban nem ez a jellemző általában, hanem az a jellemző, hogy az állam és a különféle, akkor tanácsinak nevezett kerületi veze tők egyre inkább ki akartak szállni a lakások fenntartásából, mivel azok katasztrofális állapotba kerültek, és a lakókra erőszakolták, illetve a lakóknak felajánlották, hogy ezeket vegyék meg. A megvétel körülményeit mindnyájan ismerjük; rendkívül kedvező volt, minimális előleget kellett befizetni, nagyon hosszú lejáratú részletet, kamatmentességgel vagy minimális kamattal, nyugdíjasoknak még nagyobb kedvezményt adtak, és így sikerült az egymillió vagy jelentős lakásmennyiséget eladni. Azonban ezeknek a lak ásoknak a műszaki állapota általában az 50 százalék alatt volt, és sajnálatos módon a megvásárlók nem tudták átlátni, nem tudták átgondolni és nem tudták megfelelő módon érvényesíteni azt a lehetőséget, hogy ezek a lakások a lerobbant állapot következtében mit fognak jelenteni. Éppen ezért, miután tulajdonosokká váltak, abban a pillanatban az állam, a törvény keményített, tehát már rögtön probléma volt, ha a csatorna csöpögött, probléma volt, ha esztétikailag kifelé nem megfelelően néztek ki ezek a bérházak , és rögtön az akkor már tulajdonossá vált lakóktól követelték ezeknek a megjavíttatását. Tudni kell azt, hogy különösen az előbb hivatkozott budapesti belső kerületekben lévő lakástulajdonosok szegény emberek, idős emberek, nagyon sok a nyugdíjas, nagyon sok a munkanélküli, ennek következtében pénzügyi lehetőségük nincs arra, hogy a lakásukat felújítsák vagy a lakásukat, főleg a házat rendbe szedjék, nincsenek millióik, nincsenek erre lehetőségeik. Itt, ebben a törvényben szerepel a jelzálog fogalma, amely et arra találtak ki, hogy ha nincsen megfelelő készpénze a tulajdonosnak, tehát a lakás tulajdonosának, akkor jelzálogot vesz fel a lakására. Én azért nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Tűzoltó utca, Tömő utca vagy akár a Mester utca aládúcolt házaira melyik a z a bank ma Magyarországon, amelyik jelzálogot köt, melyik az, amelyik ezt finanszírozni fogja, mert itt ilyen épületekről, ilyen házakról van szó. Éppen ezért a Független Kisgazdapárt véleménye szerint - amellett, hogy a törvény jogi oldalát megfelelőnek tartja - bizonyos módosító indítványokkal korrigálható az, amivel nem értünk egyet. Tehát alapvetően a törvényt nem tartjuk rossznak, elfogadhatónak tartjuk, azonban azt elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ilyen minőségben és ilyen műszaki állapotban lévő ház akat átadtak a lakóknak, mert - hogy egy analógiával éljek - a bankoknál is a bankkonszolidáció volt az, amely rendbe szedte a bankot, és utána került privatizációra. Ez talán elvárható lett volna, hogy a magyar
