Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GAÁL GYULA (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1764 autópályadíjakat (Szöllősi Istvánné: Már kicsoda?) , ez legyen az önök egyéni, az önök kormányának emlékezetes jótéteménye a magyar néppel szemben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Gaál Gyula úrnak, Szabad Demok raták Szövetsége, szintén két percben. GAÁL GYULA (SZDSZ) : Köszönöm, elnöknő. Hölgyeim és Uraim! Schamschula képviselő úr azt mondta, hogy ez a költségvetés megengedhetetlen túlköltekezésével és eladósodásával hosszú é vekre fogja lehetetlen helyzetbe hozni az ország jövendő költségvetéseit. Ő nem volt itt, és ezért nem hallhatta, amikor én már elmondtam ma a hozzászólásomban azt, hogy 1994gyel összehasonlítva, amely szintén egy választási év volt, amikor ön az akkori k ormány tagja volt, a költségvetés elsődleges egyenlege akkor mínusz 2,7 százalék volt GDParányosan, a jövő évre betervezett költségvetés ugyanilyen egyenlege plusz 1,9 százalék, ami azt jelenti, hogy többlete van a költségvetésnek, nem oszt el túlpénzt. H a csak annyira akarna eladósodni, ahogy az önök kormánya tette, akkor még 430 milliárd forintot kellene cukorkaként kiosztogatni az embereknek, hogy olyan választási költségvetés legyen, mint amit önök csináltak. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.) Ez az egyik megjegyzésem. A másik az, hogy Schamschula képviselő úr nem csak nem volt itt és nem hallgatta a vitát, de nem is olvassa azokat az előterjesztéseket, amelyeket megkap, mert ha nem így lenne, és elolvasná, akkor tudná, hogy a kormány beterjesz tette a társadalombiztosítás költségvetésére vonatkozó törvényjavaslatot. Tehát az az állítása sem felelt meg a valóságnak, hogy nem tekinthetjük együtt a kettőt. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Bauer Tamás úr, Szabad Demokraták Szövetsége szólásra készül Csépe Béla úr, Fidesz. Megadom a szót Bauer Tamás úrnak. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolo m, hogy harmadik szabaddemokrata felszólalóként illik nem egyszerűen arról beszélni, amit magam gondolok a költségvetésről meg a gazdaságpolitikáról, hanem odafigyelni mindarra, amit ellenzéki képviselőtársaink itt ma elmondtak - már csak azért is, mert - mint tudják - én nemcsak arra az időre szoktam bejönni az ülésterembe, amíg a saját felszólalásomat elmondom, hanem ma is reggel 8 óta itt ülök, és figyelemmel hallgatom képviselőtársaimat. (11.40) Engedjék meg, hogy egy kicsit foglalkozzam azzal, ami itt ma elhangzott, azzal, ami Schamschula György hozzászólásáról már elhangzott. Itt csak azt emelték ki képviselőtársaim, hogy ő nem teljesen érintetlen ebben az autópályadíjügyben. De Schamschula képviselőtársunk három dologért tette felelőssé a kormányt. A z egyik a Matávprivatizáció. Ha nem tévedek, ő volt a közlekedési és hírközlési miniszter akkor, amikor az akkori kormány az első szerződést a Matávprivatizáció ügyében megkötötte. Utána már mindenki kényszerpályán volt, hiszen opciós szerződést kötöttek az első privatizátorral, többségi jogokat adtak az első új tulajdonosnak kisebbségi részesedésért; ezek után a jelenlegi kormánynak nagy játéktere már nem maradt a privatizáció folytatására. Ez volt az első bűn, amit felrótt - ezért ő a felelős.
