Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BOGÁR LÁSZLÓ (MDNP):
1757 Az első, amivel szembe kell néznünk, a következő: az egész fenti gondolatmenet a dolog természeténél fogva kikerülhetetlen, nemzetgazdasági szintű makroaggregátumokban gondolkodik. Csakhogy a statisztikai módszertan egyik axiómája éppen az, hogy egy nagy és bonyolult összetételű soka ságra vonatkozó átlagok - márpedig egy nemzetgazdaság éppen elég nagy és éppen elég bonyolult - csak akkor mondanak valamit, ha a szórás valamilyen mérőszámát is melléje tesszük; vagyis ha azt is szemléltetjük, milyen belső szerkezeti változások húzódnak m eg a makroátlagok mögött. Ha ugyanis a szórás terjedelme igen nagy, akkor az átlag a szó szoros értelmében semmitmondóvá válik. Vagyis számpéldával élve: lehet szívet melengetően reményt keltő az, hogy a nemzetgazdasági szintű ipari növekedés, mondjuk, 81 0 százalékos, körülbelül erről van szó, ám ha egy ilyen makroátlag mögött Fejér megye 70 százalékos növekedése és Tolna megye 20 százalékos csökkenése reprezentálja a szórás 90 százalékpontnyi terjedelmét, akkor azt hiszem, be kell látnunk: tudásunk minősé ge alapvetően függ attól a ténytől, hogy tudatában vagyunke a szórás ekkora terjedelmének. Mindezzel tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a jelen és a feltételezhető jövő Magyarországán eddig még nem, vagy alig elemzett folyamatok zajlanak, ame lyek feltárása és megértése nélkül egyes fontos adatok az informálás helyett sokkal inkább a dezinformálás eszközeit játsszák el. Az egyik témánk szempontjából döntő jelentőségű folyamat tehát, mint említettem, az ország földrajzi és szociális terének gyor suló ütemű szétválása, a világméretű globalizációs folyamatokba bekapcsolt felsőMagyarországra és az ezekből a folyamatokból javarészt kimaradó alsóMagyarországra. Alapos szociológiai vizsgálatok már eddig is kimutatták, hogy az anyagi életviszonyokban, illetve a szimbolikus javakkal jellemezhető életvilág szintjén az eltávolodás már eddig is olyan szintű volt, hogy fontosabb volna, mint már említettem, a magyar államhatárok között élő két társadalomról beszélni, mintsem a magyar társadalomról. Annál is i nkább, mert az érdek, erő- és hatalmi viszonyok alakulása egyre inkább arra utal, hogy a kétféle társadalom viszonyát mindinkább az uralkodás és az alávetettség folyamataival írhatjuk le. Talán nem kell az ügyben járatos szakértőnek lenni ahhoz, hogy felt ételezzük: a Bokrosprogram beavatkozásai értelemszerűen a gyengébb alkuerejű alsóMagyarország társadalmi csoportjait sújtották elsősorban. Pedig ezen a téren a nemzetgazdasági szintű makroaggregátumok is elég riasztó és elgondolkodtató, eddig talán kevés bé ismert összefüggésekre hívják fel a figyelmet. Ezek közül is kiemelkedik az a tény, hogy a méreteiben és jelentőségében csak az 195152höz mérhető reálbércsökkenés a '96os, egy keresőre jutó reálbér szintjét egészen pontosan az 1966. évivel tette egye nlővé - tehát a 30 évvel ezelőttivel. És ha tényleg megvalósul a kormány optimista forgatókönyve a tartós gazdasági növekedést és az erre épülő tartós reálbérnövekedést illetően, a 2000ben várható reálbér valószínűleg az 1972es szinttel lehet azonos. Ép pen ezért ma már kicsit mulatságos arra gondolni, hogy '75ben, amikor az akkori pártkongresszus hosszú távú elképzelései '90re a '75ös reálbérszint megkétszerezését tűzték ki célul, és most nemhogy a '75ös szint kétszerese, hanem maga a '75ös szint is a jövő távoli, gomolygó ködébe vész. Azt is fontos mindehhez hozzátenni, hogy azzal, hogy 1997től újra nő a reálbér, nem az történik, hogy ezzel azt a kis epizódot '95'96ban felejthetővé is tettük, hisz legalább 56 évre van szükség ahhoz, hogy újra el érjük a '94es szintet, és így ebben az időszakban évről évre - mint egyfajta humántőkekivonás - tételeződik a családgazdaságból az az összeg, amit bértömegként akkor kapnának a családok, ha megmaradt volna ebben az időszakban is a '94es bérszint... - és aközött, amit ténylegesen kapnak. Nos, ez a kumulált összeg nagyjából 2000ig, amíg újra elérjük a '94es szintet, körülbelül tízmilliárd dollárt tesz ki. Ha ezt összevetjük azzal a körülbelül nyolcmilliárd dolláros kumulált összeggel, amennyivel ebben az időszakban javul a fizetési mérleg, akkor tulajdonképpen azt látjuk, hogy ez a beavatkozássorozat valójában még szűken vett monetáris szempontból is deficitesnek minősíthető - bonyolult társadalmi deficitekről nem is szólva.
