Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 15 (310. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
1725 jövedelem, amit az ország vállalkozói, állampolgárai előállítottak, milyen mértékben osztódott el az állam és az állampol gárok, az elsődleges jövedelemtulajdonosok között. Ha 1994hez viszonyítjuk a kormányzat teljesítményét - és illő, hogy az előző kormány által meghatározott utolsó költségvetési évhez hasonlítsuk , akkor azt kell látnunk, hogy 1994ben az államháztartás a Magyarországon megtermelt összes jövedelemnek több mint a felét, 52,4 százalékát begyűjtötte, és saját hatáskörében döntött annak felhasználásáról. Ugyanez a mérték 1997ben, az idén már csak 44,4 százalék, a jövő évre tervezett költségvetésben 42,5 száza lékot ér el, ami azt jelenti, hogy az összes, itthon megtermelt jövedelemnek már lényegesen kevesebb mint a felére tart igényt az állam, lényegesen kevesebb mint a felét kívánja újraelosztani saját hatáskörben - egy 10 százalékpontos csökkentést hajtott vé gre. Tehát azt mondhatjuk, hogy ez a költségvetés állampolgárbarát volt, abból a filozófiából indult ki, hogy a megtermelt jövedelem elsősorban ott van legjobb helyen, ahol azt a jövedelmet megtermelték. Azok, akik megtermelték ezt a jövedelmet, már bizony ították azt, hogy a rendelkezésükre álló lehetőségeket, forrásokat, eszközöket ésszerűen tudják használni, azt újabb jövedelemtermelésre tudják fordítani. Tehát az egész nemzetgazdaság szempontjából az a legelőnyösebb, ha elsősorban és minél nagyobb mérték ben ezek az elsődleges jövedelemtulajdonosok rendelkezhetnek a jövedelmeikkel. Nézhetünk egy másik mutatót is, ami a bevételektől némiképp elszakad. Ez az államháztartás kiadásainak szintje, ami arról szól, hogyan ítélte meg a mindenkori kormány, hogy neki milyen felhatalmazása van költekezni, mennyire kell neki dominálnia az összes felhasznált hazai jövedelmet, mennyire kell neki meghatároznia, hogy mire fordítódjék az a jövedelem, ami rendelkezésre áll az országban, illetve adott esetben mennyire terjeszk edjen túl azon a jövedelmen, ami rendelkezésére állt. Ha ezt a mutatót nézzük, és összehasonlítjuk az 1994től '98ig terjedő éveket, akkor azt látjuk, hogy még nagyobb a különbség. (8.10) Még nagyobb a különbség, hiszen 1994ben az összes megtermelt jöved elemből közel 61 százaléknyi összeget költött el az államháztartás, 61 százalékról mondta azt, hogy nem bízom rá az állampolgárokra, hogy hogyan használják a jövedelmeiket, én fogom - én, állam - megmondani azt, hogy hogyan helyes elkölteni. Ebben az évben már 50 százalék alá került ez a mutató. A jövő évi költségvetés tervezete 47,4 százalékkal számol, ami azt jelenti, hogy több mint 13 százalékponttal csökkent az állam terjedelme, az állam szerepe a nemzetgazdaságban. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy ez a kormány, a szocialista- liberális kormány elmúlt hároméves teljesítménye arról szól, hogy az állam vonuljon vissza az állampolgárok életéből, minél nagyobb mértékben bízza rá az állampolgárokra és az állampolgárok szervezeteire azt, hogy hogyan és mi módon kívánják felhasználni a jövedelmeiket és tudatosan vállalta, hogy az államnak ebben korlátozott szerepe legyen, nem kívánt túlterjeszkedni egy ésszerűen vállalható határon. Tudjuk azt, hogy ez a folyamat még nem fejeződött be. A következő évekre azt várjuk a költségvetéstől, hogy tovább csökkentse az állami újraelosztás mértékét, és tovább bízza rá az állampolgárokra, mind nagyobb mértékben bízza rá az állampolgárokra azt, hogy hogyan kívánnak élni a jövedelemfelhasználási lehetőségekkel. Hadd utalj ak Medgyessy Péter miniszter úrnak egy másik kijelentésére a tegnapi expozéban. Ő azt mondta, hogy egyre inkább nemcsak az a fontos, hogy mire mennyit költ az államháztartás, ezen belül a költségvetés, hanem ennél lényegesebb szempont az, hogy mit mondhatu nk arról, hogy egyegy adott célra mennyi forrást tud mozgósítani. Lássuk a különbséget a kétféle filozófia, kétféle felfogás között! Az egyik azt mondja, hogy az állam tudja azt, hogy mire kell költeni a pénzt, és a közösségi célokat az állam határozza me g, és ő finanszírozza első forinttól az utolsóig annak a célnak a megvalósulását. Az a filozófia, amiről a pénzügyminiszter tegnap beszélt, arról szólt, hogy a helyi közösségekre, kis közösségekre minél nagyobb mértékben kell rábízni azt, hogy döntsenek a saját
