Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 14 (309. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
1700 javaslatokkal azért nem tudott egyetérteni a kormány, mert nem látta biztosíthatónak azok pénzügyi feltételeit, vagy a rendszer egységének megőrzése miatt vetette el a képviselői indítványokat. A vitatott kérdések közül néhányra szeretnék visszatérni. Az á ltalános vitában és a bizottsági üléseken is elhangzott, hogy a törvényjavaslat nem élvezi az érdekképviseletek támogatását. Ez a sommás megállapítás pontosításra szorul, mivel a nem anyagi természetű módosítások többségével az egyeztetés során mindvégig e gyetértettek. Szerepükből fakadóan egyébként természetesnek tartom, hogy az illetményrendszerrel összefüggő kérdéseket másképpen közelítik meg, mint a kormányzat - így például a magasabb szorzószámok bevezetését, a túlmunka díjazását vagy a képzettségi pót lék kötelezővé tételét. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, senki sem vitatja, hogy a köztisztviselői kar jövedelmi helyzete elmarad a kívánatostól, s az anyagi megbecsülésük javítását célzó igények jogosságához nem fér kétség. A kormány azonban - fig yelemmel az ország költségvetési teherbíró képességére - csak olyan módosítások támogatását vállalja fel felelősséggel, amelyeket biztonsággal finanszírozni is tud. A javaslat egyik sarkalatos kérdése ezért az illetményrendszer, amelynek alapos megváltozta tását több tisztelt képviselőtársam is szorgalmazta. Az erre vonatkozó módosító indítványokkal összefüggésben szükségesnek tartom a kormány álláspontjának rövid indoklását: Az öregséginyugdíjkorhatár felemelése következtében indokolttá vált a köztisztvise lői előmeneteli pálya meghosszabbítása, több módosító indítvány javasolta újabb és újabb besorolási fokozattal kiegészíteni a pályaívet. A kormány azért nem tudta támogatni az egynél több besorolási fokozat beépítését, mert az a vezetői és ügyintézői fokoz atok összecsúszását okozta volna, vagy jelentősen meg kellett volna emelni a vezetői szorzószámokat, ami komoly pénzügyi többletforrást igényelne. Ezt a lehetőségek ismeretében a kormány nem vállalhatja. Igen erőteljes támogatást kapott - különösen érdekk épviseleti oldalról - az úgynevezett képzettségi pótlék kötelezővé tétele alanyi jogon, hogy ezáltal megvalósulhasson a több oklevéllel, de különösen az iskolarendszeren kívüli szakképesítéssel rendelkező köztisztviselők illetményben is kifejezhető differe nciált elismerése. Nem kell túl merész fantázia annak belátásához, mekkora lenne az ebből adódó költségvetési többletteher. (22.40) Ezért a kormány a javaslatból annyit tudott vállalni, hogy a képzettségi pótlék adható, a finanszírozás azonban a közigazgat ási szerv személyi juttatási előirányzatai terhére történhet. A köztisztviselői törvénynek a túlmunkára, illetőleg annak ellentételezésére vonatkozó szabályát hatálybalépése óta sokak vitatták. A rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását annak ide jén kezdeményező indítványt az Alkotmánybíróság 1995ben elutasította. A mostani törvénymódosítás nem kíván változtatni azon, hogy a túlmunkáért főszabályként szabadidőt kell biztosítani, s ha ez a tárgyévben nem adható ki, akkor azt pénzben kell megváltan i. A módosítás az eddigiekkel szemben lehetőséget ad a tárgyéven belüli megváltásra is. A kormány ezen az álláspontján nem kíván változtatni, ezért az e tárgykört érintő módosító indítványokat nem támogatta. Megjegyzendő, hogy az előbbi javaslatok költségv etési többletkihatása, 26 ezer forintos illetményalappal számolva, a járulékokkal együtt mintegy 34 milliárd forintot tesz ki, amelyet a költségvetés nem tud finanszírozni. A köztisztviselői törvény illetményrendszerének önkormányzatokra vonatkozó szabálya it sem hagyja érintetlenül a módosítás, de a változtatásra csak az önkormányzati törvény keretei között kerülhetett sor. A módosítás szerint továbbra is megmarad a helyi önkormányzati képviselőtestületek döntési szabadsága az illetményalap megállapításán ál, de a jövőben csak az éves költségvetési törvényben megállapított illetményalap legfeljebb 10 százalékával lehet alacsonyabb mértékű. A kormány ezzel
