Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 13 (308. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VÁRNAI LÁSZLÓ (MSZP):
1558 parlament elé kerülésében ered ményes munkát végző mezőgazdasági bizottság is. Az más kérdés, hogy néhány részletben a szakma sem tudott egyezségre jutni; ezekben, úgy gondolom, a benyújtó álláspontjának támogatása indokolt. Rendkívül fontosak a törvénytervezetben az értelmező rendelkez ések között a pontos fogalommeghatározások. Ez a javaslat megszünteti azt a helyzetet, amikor mindenki saját érdekei szerint értelmezhette az időnként egymásnak ellentmondó szabványokat. A törvénytervezet meghatározza a szőlő termőhelyi kataszterét, ami az egyes települések földmérési alaptérképének térképszelvényeiből áll, amin a környezeti tényezők alapján értékelt területek lehatároltak, és azonosító kódszámmal, valamint római számú osztályjelzéssel ellátottak. A szőlő termőhelyi kataszterének osztályozá si szempontjából a tervezet négy osztályt jelöl meg, melyek közül az III. osztály preferált, a III. osztály szőlőtermesztésre feltételesen alkalmas, míg a IV. osztály termelésre alkalmatlan. Az Alföldön e besorolás komoly gondot okoz, hiszen jelenleg sok olyan jó minőségű ültetvény van a III. osztályban, amelyből a jelen tervezet szerint védett eredetű körzetek nem határolhatók le. Ezért is fontos lenne, hogy a törvény hatálybalépését követően az erre illetékesek felülvizsgálják az ültetvények minőségét, é s a szőlőtermőhelyi kataszterek osztályozását újra elvégezzék. A törvénytervezetben nem szerepel, de már több képviselőtársam által is említett, Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által benyújtott és többpárti bizottság által gondozott javaslatcsomagban szerepel a magyar borkönyvről szóló javaslat, melynek fontosságára külön is szeretném a figyelmet ráirányítani. A magyar borkönyvben kellene szabályozni az Európai Unió jogszabályai alapján készült, Magyarországon előállított és forgalmazott borokra vonatkozó köte lező előírásokat, a nemzetközi szervek ajánlásait, valamint a hivatalos borászati vizsgálati módszereket. A magyar borkönyv kötelező előírásait a földművelésügyi miniszter rendeletben adná ki. A magyar borkönyvet az erre létrehozott bizottság dolgozná ki, mely 15 tagból állna. A tagokat a tudomány, az ellenőrzés, az érdekvédelmi és szakmai szervezetek, a Földművelésügyi Minisztérium, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium, valamint a Népjóléti Minisztérium képviselőiből az ágazati miniszter e gyetértésével a földművelésügyi miniszter nevezné ki. E szerkesztőbizottságban a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa képviselőinek is helyet kell biztosítani. Remélhetően e törekvés képviselőtársaim támogatására is számíthat. Azt gondolom, nem árt a törvényjavasl at tárgyalásának általános vitájában néhány szót szólni a borfogyasztásról, a piacról és a hamisításról is. A termelés meghatározói a piac, a fogyasztás. A megtermelt körülbelül 4,5 millió hektoliter borból 3,2 millió hektoliter a hazai, 1,3 millió hekto liter exportforgalmazás. A hazai fogyasztás elérte a 30 liter/főt, ez az ágazat szempontjából jó dolog. Az azonban, hogy a palackozott, minőségileg erősebben ellenőrzött borok fogyasztása helyett az áruszerkezet átalakult a kannás borok javára, ez nem jó. Ma 33,2 millió hektoliter hazai fogyasztásból körülbelül 0,81 millió hektoliter kerül palackozva, adózott és ellenőrzött formában a fogyasztóhoz, míg a többi kannázva, és ezek döntő része úgy, hogy kikerüli az ellenőrzés és az adózás csatornáit. És itt j elentkezik a hamisítvány is. A borhamisítás ügye ma rendkívüli módon terheli az alföldi termőtájat. Ma már nemcsak a becsületes gazdákat, hanem az ügyben elsősorban érintett Kiskőrös, Soltvadkert, Kecel helység hírnevét is tönkretette a borhamisítók aljass ága és mohósága. Itt ma már nem elég az eddigi munka, az egész térség becsületét ért sár lemosása. A jelenlegi törvénytervezet pontos háttérjogot ad mind a szabálysértések, mind a nemrég módosított büntető törvénykönyv hatékonyabb, szigorúbb és vélhetően e lrettentőbb alkalmazására. Célunk ott az Alföldön, hogy növekedjen a hamisítás társadalmi elítélése, és ehhez a nyilvánosság még fokozottabb segítsége is kell. Nem új jelenség a hamisítás, de régen a jogszabályok és a társadalom erkölcse fékezte ezt. Kopác si Sándor a balatonfüredi borászati konferencián mondta, hogy a jövő kulcsa azoknak a
