Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 13 (308. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
1538 levonhatja. Ez a helyzet a jelen törvénytervezet szerint úgy változik meg, hogy a közhasznú szervezet, illetve a közérdekű köt elezettségvállalás esetében a befizetett összeg 30 százaléka, a kiemelkedően közhasznú szervezet esetében a befizetett összeg 35 százaléka írható le az adóból. Úgy vélem, a törvényalkotói szándék különbségtétele egészen világos. Az állam arra kívánja ösztö nözni az adományozókat, hogy felajánlásaik a köz számára fontosabb, kiemelkedően közhasznú szervezetekhez jussanak. A baj csak abban van, hogy a párhuzamosan tárgyalt nonprofittörvényben nincs világosan elválasztva, mitől kiemelkedően és mitől csak egyszer űen közhasznú egy szervezet. Arról már nem is kívánok szólni, hogy aki így használja a magyar nyelvet, nyugodt szívvel megalkothatná a még kiemelkedőbben, vagy a legkiemelkedőbben közhasznú szervezet fogalmát is, és ehhez lehetne igazítani az adókedvezmény mértékét. Úgy tűnik, nem elégséges az a szándék, hogy párhuzamos törvényjavaslatok elemei szerepeljenek a személyi jövedelemadó törvény módosításában: ezen elemek precíz megfogalmazása vagy a magasabb adókedvezményre jogosító szervezetek taxatív felsorolá sa hiányzik. Félő, hogy minden jó szándék ellenére maradni fog minden szervezet esetében a 30 százalék, azért, mert nem lesz lehetséges a pontos különbségtétel a közhasznú és a kiemelten közhasznú szervezet között. Természetesen az is elképzelhető lenne, h ogy minden szervezet esetében a 35 százalékos kulcs érvényesüljön; azonban félek, hogy e feltételezés csak az én naivitásom kifejezője. Tisztelt Képviselőtársaim! Kimondja a javaslat azt is, hogy adómentes a pedagógusok szakkönyvvásárlására jogszabály alap ján adott összeg, amiről itt korábban a kétpercesek során vita is kialakult. Én úgy vélem, hogy ezt helyeselni lehet; nemcsak azért, mert törvényi alapja van a közoktatási és felsőoktatási törvényben, hanem azért is, mert csökkenti a közalkalmazott pedagóg usoknak az egyéni vállalkozókkal szemben azt a hátrányát, hogy a szakkönyvek árát mint eszközt, nem írhatják le az adójukból, mint a vállalkozók az autók, a mobiltelefonok és egyéb eszközök használatát. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem állíthatjuk, hogy a sz emélyi jövedelemadóról szóló törvénymódosítás hibátlan alkotás: azonban célkitűzésként a stabilitás biztosítására s egyes esetekben az adóterhek kisebbítésére tartalmazza a polgárbarát adózás elemeit. A javaslat módosító indítványokkal még jobbá is tehető, ezért elfogadását támogatom. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Soron következik Kávássy Sándor, a Független Kisgazdapárt képviselője. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A félre értések elkerülése végett előre kell bocsátanom, hogy ezúttal az adózás tárgyában előterjesztett törvénycsomagnak csak egyetlen darabjához, a személyi jövedelemadó módosítására benyújtott javaslathoz szeretnék néhány általános megjegyzést tenni, illetve ez eket a szükségnek megfelelően a javaslat szövegéből vett példákkal illusztrálni. Amikor 1995 decemberében az Országgyűlés elfogadta a személyi jövedelemadóról az az évi CXVII. törvényt, sokan lélegeztek fel; azt hitték ugyanis, hogy legalábbis egy időre el vetettük az adótörvény gondját. Az öröm azonban - mint a jelenlegi vita is tanúsíthatja - a korainál is koraibbnak bizonyult, mert újra itt fekszik előttünk az az eléggé testes módosítási csomag, amit a kormány az 1995. évi CXVII. törvény és társai módosít ására nyújtott be. Bár a törvénytervezet általános indokolása alapvető szempontként jelöli a stabilitás megőrzését, az évenként ismétlődő módosítások mellett erről beszélni is komikus; és ígérvényük sem fogható fel másnak, mint a kincstári humor nem túlság osan szellemes, biztatónak cseppet sem mondható megnyilvánulásának - stabilitásról tehát szó sincs. A pénzügyi kormányzat, híven önmagához, ezúttal is csak az orráig lát, megoldásai - mint a jelek mutatják - teljesen ötletszerűek. Nem a társadalom, a gazda ság valós mozgását figyelve hozzák meg általános döntéseiket, hanem a költségvetés igényei és érdekei szerint. Innen van, hogy évről
