Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 13 (308. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - CSÉPE BÉLA (Fidesz):
1533 Nem véletlen az, hogy ezt az igen furcsa cikcakkot kellett megjárniuk ezeknek az egyéni vállalkozóknak, akik igen fontos szerepet játszanak a gazdaságban, hiszen az ő adózási rendszerük tulajdonképpen nem passzol egyik adójogszabályba sem: a társasági adóba azért nem, mert egyéni v állalkozók; a személyi jövedelemadóba továbbra is - állítom - azért nem passzol, hiszen vállalkozók, és ott pedig az állampolgároknak az adózása van szabályozva. Ezt az ellentmondást véleményem szerint még nem sikerült feloldani, azzal sem, hogy minden évb en előjön a személyi jövedelemadó rendeletének módosítása, és különböző módon javítják, foldozgatják az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályokat is. Ez minden év végén itt előbukkanó téma. Ezzel kapcsolatban itt, a parlamentben már többször felvetettem, hogy tulajdonképpen az igazi megoldás az lenne, ha az egyéni vállalkozókra egy külön törvényi szabályozás lenne megalkotva, és akkor megúsznánk azokat az anomáliákat, amelyek így megvannak, és amelyeket az egyéni vállalkozóknak jelenleg is viselniük kell. Én egy külön törvénynek a gondolatát vetem fel újra, hogy ezen el kellene gondolkozni. Emlékeztetek rá, hogy a kormány is készül tulajdonképpen most egy úgynevezett kisipari törvénynek a beterjesztésére, de tudomásom szerint ebben nem arról lenne szó, hogy innen kiemelve a szabályozást, ott átgondolva és új alapokra helyezve történne valami, hanem csak a kisipart érintő legfontosabb dolgok valami külön törvényben azért mégiscsak megfogalmazásra kerülnek inkább általános elvi szinten - tudomásom szerint. Ezé rt vetem fel azt a gondolatot, hogy meggondolandó lenne, hogy az egyéni vállalkozók adózását mégiscsak külön törvény szabályozza. Mindjárt mondok egy példát arra, hogy miért. Itt van az adójóváírás intézménye. Ismeretes, hogy ez csak a bérjövedelmekre vona tkozik, és szerintem jogosan vetik fel mindazok, akik oda tartoznak, hogy miért nem vonatkozik rájuk, ez egy diszkrimináció. Azért nem vonatkozik rájuk, mert ők vállalkozók. Ezt az ellentmondást már meg lehetne úszni, ha egy külön törvény lenne. Engedjék m eg, hogy itt most az egyéni vállalkozók szabályozásával kapcsolatban egykét olyan problémakört vessek fel, amelyben jó lenne most lépni, mert az előbbi felvetésem egy távolabbi jövőt érintő törvényalkotási probléma. Nyilvánvaló, hogy erre most itt már nem kerülhet sor, tehát olyan módosító csomagot senki nem fog beterjeszteni - magam sem , hogy külön törvény szülessék. Ennek most pillanatnyilag nem látom lehetőségét. De annak igen, hogy a kisipart, a kisvállalkozásokat, kiskereskedőket érintő egyes szabál yozók úgy változzanak, hogy végül is megtörténjen az, amit a kormány tulajdonképpen ígért és ígér, hogy könnyít a szabályozáson. Ez olyan fontos téma, hogy a kormány tudomásom szerint külön foglalkozott ezzel a témával, és ki is dolgoztak egy menetrendet, feladatokat adva a különböző tárcáknak, hogy mit és hogyan kell tenni a kisvállalkozói kör helyzetének javítása érdekében. A kisvállalkozók helyzete semmiképpen nem jó. Nem lehet azt mondani, hogy itt valamiféle nagyszerű szabályozás van, továbbra is túl v annak terhelve - beleértve a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget. Összességében ha a kisvállalkozók helyzetét értékeljük, akkor a mérleg negatív. Ennél a jogszabálynál nyilván azt kell megvizsgálni, hogy ami idetartozik, azon a területen, abban a témában mit tudunk segíteni. Ezzel kapcsolatban kiemelten felvetem az átalányozás kérdését. Az előbbi cikcakkban az átalányozás is mindig szerepelt: egyszer kiterjedt átalányozás volt, akkor visszavonták, egyáltalán nem volt átalányozás, és aztán mégis bevezették. Ha ebben az átalánytémakörben végül is nyugvópontra lehetne jutni, akkor azt javasolnám, hogy legyen átalány, hiszen nagyon sok fejlett ország adórendszere is tartalmaz átalányrendszert, tehát ez nem idegen a fejlett, színvonalas adózási rendszerektől, hiszen az átalányban mind a két fél jól jár, a költségvetés is, az állam is és az egyéni vállalkozó is, hiszen nem vitás, hogy a mindenkori átalány bizonyos adminisztrációs könnyítést jelent. A kisvállalkozóknak ez az egyik legfőbb törekvés e, hogy ne legyen bonyolult az
