Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 7 (307. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - DR. LÖVEY LÁSZLÓ GÁBOR (MSZP):
1476 Köszönöm szépen. Remélem, azért ez nem válik általános gyakorlattá. (Dr. Kertész Zoltán: Csak a bortörvény tárgyalásakor.) Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki szólni. Megadom a szót Lövey László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. LÖVEY LÁSZLÓ GÁBOR (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A szőlőtermelésről és a borgazdálkodásról szóló törvény, valamint a hegyközségről szóló törvény módosí tása fekszik előttünk. Puha Sándor képviselőtársam nagyon alaposan elemezte az általános vita keretében a két törvényt. Néhány szóval mégis szeretnék kitérni az általa is említettek közül egy kérdésre a bortörvényben és úgyszintén egy kérdésre a hegyközség i törvényben. Elöljáróban annyit hadd mondjak el, hogy a bortörvényben lefektetett törvényi szabályozás nem új, ez a szabályozás alacsonyabb rendű jogszabályokban nagyrészt már korábban is megvolt. Ennek törvényi szintre való emelése az európai csatlakozás unkra való felkészülésnek egyik fontos állomása, és nagyon fontos állomása a magyar bor minőség- és eredetvédelmének is. (0.40) Különösen fontos ez azért, mert a mezőgazdaságban végbement tulajdonszerkezetváltozás egészen komolyan és negatívan érintette a szőlőültetvényeket. Az ültetvények nagysága, azok fajtaösszetétele a későbbiekben a magyar szőlőtermelés mennyiségének és színvonalának megtartásában nagyon fontos szerepet kell hogy kapjon, és ezért ennek törvényi szabályozása nagyon fontos kérdés. A tör vény részletesen foglalkozik a szőlőtermesztéssel ugyanúgy, mint a must és a bor előállításával, a borászati eljárásokkal, a cukor- és savtartalom beállításával, és külön a 30. fejezetben leírja a minőségi követelményeket, és itt értem el ahhoz a ponthoz, amellyel bővebben szeretnék foglalkozni. Az elmúlt időben, az elmúlt tíz évben, de még inkább mondhatom, hogy az utóbbi öthat évben a magyar bor, a magyar borászat terén újjáalakult, most megalakult családi vállalkozások révén leginkább nagyon komoly nemz etközi sikereket ért el a minőségi borok és a különleges minőségű borok nemzetközi versenyeiben. Nagyon fontos számunkra ez a nemzetközi elismerés, mert ez segít visszaszerezni a világban a magyar bor korábbi, jól megérdemelt nemzetközi hírnevét, és remélj ük, megalapozza borgazdaságunk további fejlődését is. Éppen ezért kicsit furcsának találtam, hogy a minőségi követelmények különféle módon szerepelnek a törvény két pontján, a 30. §ban és a 45. §ban. Én szőlősgazdának mondhatom magamat, és mint ilyen, me glehetősen sokat beszélgettem már idősebb szőlősgazdákkal, akik elmondták - mint azt mindannyian tapasztalhatjuk , nem minden évben lehet kitűnő minőségű bort előállítani a szőlőből, attól függ, hogy milyen évjárat van, és ez nagyban függ attól, hogy mily en mennyiségű cukor képződik a szőlőben természetes úton. A 30. § ennek megfelelően állapítja meg a minőségi kategóriákat, és a 30. § c), illetőleg d) pontja leírja azt, hogy milyen a minőségi bor cukorfokigénye. Én ugyan úgy érzem, hogy a meghatározott te rmőhelyről származó minőségi bornál a törvényben szereplő 15 tömegszázalék kicsit kevés, szerintem ott minimum 17 százalék a szükséges. A meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bornál a 19 százalékot jól megállapított mértéknek tartom. Néz zük, hogy mit mond a 45. §! A forgalomba hozatalt taglaló 45. § azt mondja a (2) bekezdés a) pontjában, hogy akkor meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor jelzővel hozható forgalomba a bor, ha az száz százalékban az adott termőhelyről s zármazik, tehát száz százalékban ezt a minőségű szőlőt tartalmazza, a minőségi bor pedig 85 százalékban. Nem érzem indokoltnak azt, hogy itt százalékokat határozzunk meg, sokkal inkább fontosnak tartanám ebben a paragrafusban is az előbbi és a borszakma ál tal is általánosan elfogadott 19
