Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 7 (307. szám) - Az agrárgazdaságról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ):
1466 rögzíti azt, hogy mennyit lehet. Lehet többet adni, tehát itt a vita nem arról szól, hogy mennyi t, hanem hogy hogyan definiáljuk. Azt gondolom, hogy nem szerencsés dolog, ami itt az 1. §ban van. Talán másként kellett volna fogalmazni. Úgy kellett volna fogalmazni, ahogy a német agrártörvényben van, hogy megfelelő szempontok alapján kell kialakítani azt, hogy minden egyes évben mennyi támogatást kell adni az állami költségvetésből. Ez azonban nem az agrárpolitikánk fő kérdése, az agrárpolitikánk fő kérdése az, amiről valamennyien beszéltünk, akik jelen vagyunk ebben a vitában, meg amiről én is beszélt em a felszólalásom első tíz percében, és amiben egyetértünk. Emiatt ezt a törvényjavaslatot egészében tudjuk támogatni valamennyien. Ezen az egy ponton van vele vitánk. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm képviselő úr felszólalás át. Szólásra következik Puha Sándor képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége. DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglehetősen szélsőségesen szóródik képviselőtársaim és az egy es parlamenti pártok véleménye az előttünk fekvő, T/4746. számú törvényjavaslatról, amely az agrárgazdaságról szól. Nézzük a vita néhány elemét! Agrárprogram vagy agrártörvény legyene előbb? Egy kicsit a tyúk és a tojás kérdése is ez. Egy agrárprogramvit a után, annak elemeit felhasználva készült el a törvény tervezete, és a továbbiakban alapját fogja majd képezni az agrárprogram továbbgondolásának. Mondhatnánk azt is, hogy ez a törvény a legnagyobb közös nevező. (Sic!) Ezek azok a pontok, amiket talán még mindenki el tudott fogadni. Ez indokolja azt is, hogy egy kerettörvény került megfogalmazásra, amelyhez kapcsolódóan, amelynek keretei között további jogszabályok megalkotásával lehet a magyar agrárgazdaság működésének, fejlesztésének, innovációjának, hat ékonyságának, modernizációjának és nem utolsósorban jövedelmezőségének alapjait megteremteni. Ez lehet a válasz arra a kérdésre is, hogy a német típusú törvényi szabályozást, vagy az amerikai farm billhez hasonló szabályozást kövessüke. Nyilvánvaló, hogy egy átalakuló gazdaságban sokkal inkább helyes egy keretjellegű törvényt megalkotni, szemben egy részletes kódexszerű szabályozással. Az állandóan változó helyzet, rohamosan átalakuló gazdaság, küszöbön álló csatlakozásunk az unióhoz nem tesznek lehetővé e gy részletes, kódexszerű szabályozást. Túl gyakran kellene ugyanis ebben az esetben az alaptörvényt változtatni, hiszen még egy régen működő, beállt piacgazdaságban, olyanban, mint az amerikai, és amely ráadásul meghatározó súllyal szerepel a világ agrárga zdaságában, és akár egyedül is képes bizonyos fokig irányítani a világ agrárpiacát, agrárpolitikáját, szóval, még ebben a gazdaságban is az elmúlt néhány évtizedben közel húsz alkalommal módosították a Farm Billt, az amerikai agrártörvényt. Ez a kerettörvé ny jelleg indokolhatja azt is, hogy a tervezet sok elemében inkább hasonlít egy országgyűlési határozati javaslathoz. Egy törvény ugyanis elsősorban abban különbözik a határozati javaslattól, hogy pontos és számon kérhető megfogalmazásokat tartalmaz, amely ek akár bíróság előtt is kikényszeríthetők. Ez nem mindegyik paragrafusnál állná meg a helyét. Engedjék meg, hogy ezután néhány konkrét észrevételt is tegyek a tervezettel kapcsolatban. Az 1. §ban az 1998. évi bázishoz viszonyítva a bruttó hazai termék, v agyis a GDP évenkénti növekedési ütemével arányosan kívánja növelni a támogatások összegét. Itt utalnék a Bauer Tamás által elmondottakra is. Tulajdonképpen az ide vonatkozó okfejtésével egyet is lehet érteni. Az állam újraelosztó szerepe 199497 között a GDP 62 százalékáról 49 százalékra csökkent és a következő
