Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 9 (295. szám) - Morvai Ferenc (FKGP) - a belügyminiszterhez - "A Belügyminisztérium indokolatlan létszámemelése és indokolatlan többmilliárdos költségvetési támogatásigénye" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MORVAI FERENC (FKGP):
130 is egyet tudok érteni, illetve vannak benne olyan elemek, amelyek papíron láts zólag ugyan hoznának megtakarítást, valójában azonban ilyeneket nem eredményeznének. Hogy kezdjem a legáltalánosabbal: a megyei főkapitányságok megszüntetése látszólagos intézkedés lenne, hiszen azt jelentené, hogy megyében lévő rendőri szervezeteket egy i rányítás alá helyezem, ettől azonban az emberek még ott dolgoznak, az épületre még szükség van, legföljebb nem kevesebb gépkocsira van szükség - mint ahogy ön mondta , hanem többre, mert a koordinációs irányítási feladatok ellátása ezt majd igényelné. Ugy anakkor viszont nincs igazolva az, hogy ezáltal például hatékonyabbá válna a munka, hiszen éppen ellentétes tendenciák érlelődnek most. A településekről egyre inkább az az igény fogalmazódik meg, hogy a rendőri munkát, a rendőrség által nyújtott szolgáltat ást vigyük közelebb a lakossághoz. Ez jelenti a körzeti megbízotti hálózat megerősítését, jelenti új rendőrőrsök létrehozását, és jelenti természetesen e szervezet megfelelően koordinált igazgatását is. Természetesen az is lehetne egy modell, hogy kiemelem a kisebb kapitányságokat és közös irányítás alá vonom, ez azonban olyan mértékű megtakarításokat, amelyeket ön említett, nem hozna. És rögtön hozzáteszem, hogy ezzel viszont a rendőrség területi irányítása eltérne a központi közigazgatás területi szintjén ek felépítésétől, ami aztán adott esetben további koordinációs zavarokat okozhatna. Ugyanakkor viszont a létszámfejlesztés indoka a rendőrség reagálóképességének növelése, általában a közterületi rendőri jelenlét fokozása, illetve azokon a területeken, aho l az szükséges, új rendőri egységek, szervezetek létrehozása, éppen a bűnüldözési munka hatékonyságának fokozása érdekében. Racionális a képviselő úr felvetésében, hogy szerintem is kevesebb irányítóra és több végrehajtóra van szükség; az ennek megfelelő á talakítások megtörténtek. 1997ben pusztán ennek következményeként több száz rendőr került közterületi munkára, éppen a jelenlét fokozása érdekében, és ha ilyen lehetőségek a rendőrség szervezetén belül a továbbiakban is vannak, azokat természetesen ki fog juk használni, azokkal élni fogunk. A civilesítéssel megint csak egyetértek, bár hozzáteszem, hogy ez sem jár megtakarítással, hiszen ha nem a rendőr végzi el azt a munkát, amit egyébként én nem neveznék kevésbé fontosnak, hiszen általában az igazgatás, a rendészeti igazgatás feladatai is megfelelően felkészült szakembert igényelnek, de ha ezt nem rendőr végzi, akkor civil közhivatalnok végzi. Az esetek döntő többségében egyébként ez megoldás - csak az ő ellátásuk is pénzt igényel, természetesen az is pénzb e kerül. Megtakarítások keletkeznek itt az egyenruhánál, a fegyverzetnél, egyebeknél, de azt is látni kell, hogy ez az áttérés nagyon nehéz. Nagyon nehéz, és ez addig így is lesz, amíg a közalkalmazottak, köztisztviselők és a hivatásosok anyagi elismerési rendszere nem közelít egymáshoz oly mértékben, hogy ezt a szempontot ki lehet venni a mérlegelési szempontok közül, és akkor ott marad a ténylegesen elvégzendő feladat, ahol valóban eldönthető, hogy azt civil lássae el vagy hivatásos (Az elnök a csengő me gkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , illetve eldönthető, hogy ezen munkák közül mennyit végezzen a civil közigazgatás. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megké rdezem a képviselő urat, hogy elfogadjae a miniszter úr válaszát. MORVAI FERENC (FKGP) : Tisztelt Belügyminiszter Úr! Részben egyetértek azzal, hogy elfogadja az elképzelésemet (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) , hogy lehetne mit tenni a rendőrségen belül, és látja ön is azt, hogy hosszú távon az a megoldás, hogyha egyre több ember kerül a utcára. Viszont én arról a több ezer rendőrtisztről beszélek, akik a múltból itt maradtak, és nem egészen a feladatukat látják el. Enyhén szólva valamilyen oknál fo gva kényelmetlen nekik kikerülni az utcára, a bűnüldözés területére.
