Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 6 (306. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés a 13 aradi vértanúról - Napirenden kívüli felszólalók: - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZEKERES IMRE (MSZP):
1249 támad; a hozzászólóktól egy kis türelmet kérek. Másrészt ha valaki jelezte hozzászólási szándékát, és nem szólítom, akkor esetleg erre vezessék vissza. Megadom a szót Pokorni Zoltán képviselő úrnak, Fid esz. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Hölgyek és Urak! Amit Kovács külügyminiszter úrtól hallottunk - az az öt perc , két, markánsan elkülönülő részből állt. Az egyik egy korrektnek nevezhető beszámoló a tárgyalásairól. Ezek a tárgyalások, ez az ügy való ban fontos, igen nagy a tétje, és bízom benne, hogy valamennyien, akik ebben a teremben helyet foglalunk, tudjuk, miről van szó. Arról, hogy ez az ország, amit Ady Endre találóan nevezett - sajnálatos módon - kompországnak, amely hányódott Keletről Nyugatr a, de leginkább vissza, ez az ország végre lehorgonyoztassék NyugatEurópa partjainál. Ennek az intézménye - mindenki előtt világos - a NATO, ennek az intézményi kerete az európai integráció. Nem vagyunk sikerre kárhoztatva. El lehet rontani ezt a dolgot m ég most is. Annak ellenére is, hogy az amerikai csapatok békefenntartó szándékkal itt állomásoznak Magyarországon. A kérdés az, hogy kockáztatjae ma valami Magyarországon ennek a tárgyalási menetnek a sikerét. Sajnálatos módon erre a válasz: igen, kockázt atja; mégpedig az, hogy oly módon vitatja ma az Országgyűlés a népszavazás kérdését, amely rossz fényt vet, árnyékot vet, nemzetközi tekintélyében csorbíthatja Magyarországot. Mi ez? Az a lehetőség, hogy Magyarországon alkotmányellenesen ki lehet kényszerí teni egy népszavazást, alkotmányellenesen oly módon, hogy a kormány megerőszakolja 340 ezer ember akaratát. (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Úgy van!) A helyzet ma az, külügyminiszter úr, hogy az kiabál, akinek a háza ég. (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Ugyan már!) Ön vádolja az ellenzéki pártokat a NATO ügyének megtorpedózásával, pedig helyesebb lenne, ha felidézné azt a mondást, hogy hasonlít ez a helyzet ahhoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , amikor tolvaj kiált pandúrért. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szekeres Imre képviselő úrnak, MSZP. DR. SZEKERES IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter úr és az ellenzéki frakcióvezetők is e gybehangzóan arról szóltak, hogy Magyarország NATOtagsága az a döntő kérdés, amellyel hosszú évtizedekre eldől az ország sorsa. Nem hagytak kétséget afelől, hogy ebben egység van a magyar politikai erők között. Igazuk van: felelősséget visel ezért a kormá ny, felelősséget viselnek a kormánypártok, felelősséget visel az ellenzék, és meggyőződésem szerint felelősen fog dönteni a magyar nép november 16án, a népszavazáson. Mégis, amikor felvetődik az a kérdés, hogy beárnyékoljae valami ezt a népszavazást, azt gondolom, hogy a korrekt és tisztességes válasz az elmúlt hetek történetében keresendő. Mert melyik párt volt az, amelyik először javasolta, hogy a földről és a NATOról szóló népszavazást együtt tartsuk? A Magyar Demokrata Fórum! (Demeter Ervin: Nem ezt javasoltuk!) Melyik párt volt az, amelyik szintén javasolta, hogy együtt kerüljön sor erre a népszavazásra? A Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van! - Taps ugyanonnan.) (15.20) Mely pártok voltak azok, amelyek az a lkotmányügyi bizottságban elismerték, hogy az a két kérdés, amelyet a kormány megfogalmazott, helyénvaló? Az ellenzéki pártok voltak. (Zaj, felzúdulás az ellenzéki padsorokban. - Dr. Dávid Ibolya: Felháborító!) És amikor a Fidesz előállt egy plusz kérdésse l, azt az ellenzéki pártok közül többen nem szavazták meg. (Zaj.) Tessék megtekinteni az alkotmányügyi bizottság jegyzőkönyvét! (Dr. Torgyán József: Döbbenet!) Szeretném bejelenteni, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciója természetesen az alkotmány és a törvények szellemében az aláírásgyűjtési kezdeményezést - amikor az a Ház elé kerül - érdemben
