Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 1 (305. szám) - A menedékjogról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP):
1241 A kényes kérdésekkel tehát Magyarországon is célszerű lenne megvárni az EUszabályozás m egszületését, annál is inkább, nehogy Magyarország a széles gesztusért cserébe fejcsóválást kapjon, hiszen a magyar precedens, ahogy közeledünk az Európai Unióhoz, egyre inkább Európában is belső jogi kérdéssé válik, ami megköveteli a magyar jogalkotóktól a nyugati érzékenységek figyelembevételét is. Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül elmondanám, hogy a bevándorlás szerepeltetése a törvényjavaslatban egyszerűen csizma az asztalon. Hogyan kerül a menedékjogi törvény szabályozásába a bevándorlás kérdése? Minden jel szerint van akkora zűrzavar a kormány (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) , de az egész politikai gondolkodásunk háza táján is e tárgykörben, hogy a migráció egészének kérdése akár egy politikai vitanapot is megérne. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót dr. Farkas Gabriella képviselő asszonynak, a Magyar Demokrata Néppárt képviselőjének. DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tudjuk, hogy a mened ékjogról szóló törvényjavaslat a jogalkotás egy hiányát pótolja. Ez ideig ugyanis nincs olyan törvényünk, ami az alkotmányban megfogalmazott kötelezettségnek eleget téve a menedékjog biztosításának szabályait tartalmazná. Éppen ezért a Magyar Demokrata Nép párt örvendetesnek tartja, hogy a Ház asztalán fekszik az állampolgárságról, a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló törvények után, ha kicsit megkésve is, a magyarországi migrációt szabályozó harmadik átfogó törvé ny, illetve e törvény javaslata, és sor kerül a vitára, azt követően pedig a törvény megalkotására. Valamennyi fejlett erkölcsi érzékkel rendelkező állam és polgárai számára fontos kötelezettség az, hogy segítséget nyújtsanak az üldözötteknek. A magyar tár sadalom - bár a maitól még eltérő politikai és társadalmi viszonyok mellett - ezt tartotta fontosnak 1989ben is, amikor csatlakozott az 1951. évi genfi egyezményhez, és már a társadalmi átalakulás folyamatában megalkotta a menekültek helyzetének rendezésé re vonatkozó jogszabályokat. Mint ismeretes, a csatlakozási dokumentumban és a belső jogszabályokban megjelent földrajzi korlátozást a megfelelő tapasztalatok hiánya és természetesen anyagi feltételeink szűkössége is indokolta. Az európai országokból felén k irányuló menekülthullámok - a Romániából érkező jelentős számú menekültre és a délszláv események miatti menedékesekre gondolok elsősorban - így is jelentős terhet róttak társadalmunkra. Az ezen a téren tett erőfeszítéseink az ENSZ menekültügyi főbiztosá tól kapott anyagi segítségnyújtás elismerése mellett is joggal vívtak ki szimpátiát a tagországok, elsősorban az európai, a nyugateurópai országok részéről. Az elmúlt évtized végi és ezen évtized eleji európai események és a földrajzi korlátozás léte mell ett hazánkat érő, Európán kívüli menekültáradat hangsúlyossá tette: hazánk földrajzi helyzete miatt ezen hatások alól nem tudja kivonni magát. A társadalmi szempontból instabil és szegényebb országok felől belátható időn belül a migráció iránya a fejlett é s gazdag országok felé mutat, és ez a nyomvonal rajtunk keresztül fog jelentős részben vezetni. Ez a nemzetközi szükségszerűsség, valamint az integrációs törekvéseink indokolják, hogy az Országgyűlés foglalkozzon a menekültek helyzetével, a menedékjogról s zóló jogszabályaink korszerűsítésével és döntsön a továbbfejlesztéséről. Ismert, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztosának képviselői, valamint európai partnereink is több éve szorgalmazzák Magyarország részéről a földrajzi korlátozás megszüntetését. Indokolj a e törekvéseket az is, hogy Magyarország csaknem egyedüli európai állam, amely ilyen korlátozást alkalmaz. Joggal elvárható tőlünk ez a lépés akkor, amikor az Európai Unióhoz csatlakozásunk napirenden van.
