Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 1 (305. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
1215 Az ugyanis azt jelenti, hogy Magy arországon, ahol száguldó az infláció, az ország érdeke azt követelné meg, hogy radikális mértékű és gyors leszorítása történjék az inflációnak, így pedig pontosan ellentétes hatást érünk el, sőt - ki merem mondani - az állam egyenesen érdekelt abban, hogy a száguldó inflációt táplálja, mert annak a legfőbb haszonélvezője nem más, mint maga az állam. Emellett még hozzátenném, az államnak ebben az esetben nem is kell magyarázkodnia, hiszen úgy haszonélvezője az inflációnak, hogy közben a számokkal való variá lás, a számokkal és a statisztikai adatokkal való hókuszpókusz következményeit a saját előnyére úgy ideologizálja, ahogy csak kívánja. Sajnálatos módon a forgalmiadóbevétel nemcsak az inflációval tartott lépést, hanem azt is meghaladta, hiszen az elmúlt é vekben alaptermékeket és szolgáltatásokat nullszázalékos kulcsból felemelt egy magasabb számsorba tartozó kulcssávba. Így hadd legyen szabad arra utalnom, hogy nullkulcsosból 6 százalékos körbe történtek átsorolások, illetőleg a korábban 6 százalékos téte lt először 10, majd 12 százalékra emelték. Ezt a folyamatot - tehát hogy a nullkulcsos sávból átkerültek 6, 10, majd 12 százalékos sávba - a Független Kisgazdapárt a lakosság és a gazdaság ellehetetlenítésének folyamatába tartozóként értékeli. Legyen szaba d rámutatnom arra, hogy a kérdéseket most már boncolgatva az európai uniós jogharmonizációs törekvést illetően, amelyet a most becsatolt javaslatok kifejtenek, a Független Kisgazdapárt helyes törekvésnek tartja. De ugyanakkor rá kell mutatni arra, hogy nem elég mindig az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségünkre hivatkozni, nem elég mindig ennek az előnyeit hangoztatni, miközben a kormányzat megfeledkezik arról, hogy az áfakulcs Magyarországon - az általános áfakulcsot, nem a kedvezményezettet említ em most - 25 százalékos míg ha megnézzük az Európai Unió tagállamainak az áfakulccsal kapcsolatos tételeit, akkor láthatják, hogy Németországban, Spanyolországban vagy akár a nem olyan régóta az EUtagállam Portugáliában, vagy hogy egy ellenkező példát néz zünk NagyBritanniában, de nézhetjük Hollandiát vagy Görögországot, Olaszországot vagy a szomszédos Ausztriát, és még lehetne példákat sorolni, bizony az áfakulcs százaléka 15 és 19 százalék között mozog. Az említett országok közül sehol nem fordul elő, ho gy 19 százalék felett lenne. Vessék össze ezt a magyarországi 25 százalékos áfával, és akkor meg fogják érteni, hogy a Független Kisgazdapárt miért hangoztatja: a jogharmonizációnak elsősorban a kulcsok, az adósávok vonatkozásában kellene megjelennie. Hisz en a gazdaság élénkítésének folyamatában akkor lennénk igazán az európai jogharmonizáció híve, ha mi a kedvezőbb nyugateurópai áfakulcs szintekhez igazodnánk, nem pedig csak általános megállapításokat teszünk az európai uniós jogharmonizációs kötelezettsé geinket illetően. A magyarországi közfelfogás is egyezik a Független Kisgazdapárt ilyen megítélésével. Utalhatnék arra, hogy hány, tulajdonképpen elszomorító vicc jelent meg azzal kapcsolatban, hogy mi gyűrűzik be nyugatról és mi gyűrű zik be keletről, és a lakosság mindenütt azt kifogásolja, hogy amíg nálunk magas adókulcsok vannak, addig nyugaton az adókulcsok kedvezők, de nyugaton a bérek magasak, de nálunk a bérek alacsonyak, csak az árak magasak. Úgy gondolom, hogy a jogharmonizáció s kötelezettségnél ezekre a tényekre is figyelemmel lehetne a kormányzat. A Független Kisgazdapárt másik észrevétele, hogy nem érvényesül a gazdaságpolitikai preferencia, amit mi a mostani beterjesztések rendkívül komoly hibájának tartjuk. Azt állítjuk, ez egy olyan koncepcionális tévelygést jelent, amely már eleve ellehetetleníti, hogy a kormányzati beterjesztések olyan kedvező gazdasági következményeket vonjanak maguk után, ahogy azt a kormányzat feltételezi. Legyen szabad itt kifejezetten a tárgyi adómen tesség körére kitérnem, tehát hogy tévedés ne essék, a hatályos törvény 30. §ának megváltoztatásával kapcsolatos elképzelésekre hadd utaljak itt. Ha abból indulunk ki, hogy az autópályaépítést, az autópályafenntartást és az autópályaüzemeltetést illető en mi Magyarország koncepcionális érdeke, akkor hadd mondjam rögtön a Független Kisgazdapárt indítványát. (10.10)
