Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 30 (304. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1200 részleteibe semmiképpen nem akarok most belemenni, de mindenképpen ki kell emelnem azt, hogy itt a közpé nzek legmagasabb szintű elszámolásáról van szó, ami igen komoly és felelősségteljes tétel. Ezt semmiképpen nem lehet háttérbe helyezni, elhangzott már itt, hogy a költségvetéssel szinte mindig egyenrangú a végrehajtás. Teljesen egyetértek ezzel, és most, a mikor még mindig nehéz gazdasági helyzetről kell beszélnünk - ebben az évben is, a múlt évre tekintve is, a jövő évre tekintve is , rendkívüli jelentőségű az, hogy hogyan történik a közpénzek elszámolása, az azzal való bánásmód. Nem vonom kétségbe, hogy a kormány képviselői is hangsúlyt helyeztek erre, de ugyanakkor meg kell állapítanom, hogy - itt elsősorban az Állami Számvevőszék jelentésére támaszkodva - olyan hiányosságok történtek, amelyek elég súlyosan esnek a latba. A közpénzekkel való bánásmódot ny ilván számon kérjük a gazdálkodó szervezetektől - amelyek ebbe a kategóriába tartoznak , de általában minden állampolgártól, akinél ez egyáltalán számításba jöhet, és ahol valami probléma fölmerülhet. Úgy gondolom, hogy szinte alaptételnek kell lennie ann ak, hogy a számonkérés a kis gazdálkodó szervezeteknél, az egyéneknél, az állampolgároknál teljesen jogos társadalmi igény, de ugyanilyen jogos és társadalmi igény az is, hogy ez a legfelsőbb szinten is megfelelő formában megtörténjen. Ezt a kritikai észre vételt gondoltam mindenképpen megfogalmazni itt, ezen a késői órán; mert ismeretesek az államháztartási törvényben felsorolt előírások, feltételek, amelyek nagyon röviden: az időtényező, az áttekinthetőség, a folyamatosság és a teljesség elvének megfelelés ét kell hogy jelentsék. Amit még röviden ki szeretnék emelni: én is nagyon súlyosnak tartom azt, hogy a kincstárral kapcsolatban van ez a 100 milliárdos likviditási többlet. Meg kell állapítanom, hogy ez lényegében nem zavar be a gazdaság fejlődésébe, de a kkor, amikor a kincstár bevezetéséről vitatkoztunk, mindig úgy gondoltuk, hogy ez jelentős megtakarítást eredményez, és ez meg is van, de ha a likviditási többlet ilyen nagy összegben keletkezik, ez talán mégiscsak negatívumként értékelhető, és a jövőben b iztosítani kell, hogy ilyen magasra ne menjen fel ez a többlet. A többi hozzászólóhoz csatlakozva én is kiemelném még a vagyonokkal való megfelelő elszámolás fontosságát, kiemelném az elkülönített állami pénzalapok helyzetét, hiszen arról van szó, hogy 29 korábbi elkülönített állami pénzalap megszűnt, ebből most már csak 5 működik. Ezekkel nyilván el kellett volna számolni az államháztartási törvény előírásainak megfelelően. Az a különleges helyzet van, hogy ezek '96. január 1jével szűntek meg, tehát a '95ös végelszámolásba ezt még nem lehetett beírni, nem lehetett számon kérni. Itt viszont mindenképpen fölmerül ez. (20.10) Tekintettel arra, hogy valóban késő van, és nem tartom fontosnak azt, hogy bármilyen részletbe belemenjek, még egyszer megköszönöm a t ürelmüket és figyelmüket, de összességében azzal zárnám, hogy sajnáljuk, hogy ez a ciklus ebből a szempontból ilyen módon záródik be. Azért mondom, hogy bezáródik, hiszen ebben a ciklusban ilyenfajta végelszámolás tárgyalása már nem lesz, hiszen a jövő évb en már egy új parlament fogja tárgyalni ennek az évnek a végelszámolását, ami mindig egy érdekes helyzetet jelent - előző kormány, új kormány , még akkor is, ha előfordul bizonyos folytonosság. Minderre való tekintettel sajnáljuk ezt, és a mindenkori pénz ügyi kormányzat figyelmét felhívjuk arra, hogy erre az igen fontos területre jobban vigyázzon, hiszen arról van szó, hogy a közpénzekkel legfelső szinten is megfelelően kell gazdálkodni. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézésüket kérem, hogy még egy kétperces hozzászólással fárasztom a jelenlévőket, de két apró megjegyzést szeretnék tenni ahhoz, amit Csépe Béla elmondott,
