Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 30 (304. szám) - A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
1185 forgalmazásában részt kívánnak venni. Nem hiszem, hogy ezen a területen kellene lehetővé tenni a vállalkozások tömegesítését vagy - ahogy Bogárdi úr fogalmazott - egy széles polgárság kialakítását. Azt hiszem, hogy mindazon problémák, amelyekről minde n állampolgár évek óta hall és olvas, legyen szó dohányról, szeszről vagy üzemanyagról, abból a rossz induló pozícióból fakadnak, hogy 1990ben az akkori kormány minden átmenet nélkül úgy liberalizálta ezt a termékkört, hogy tág tere maradt - hogy finoman fejezzem ki magam - a feketegazdaságnak. Amikor tehát a kormány - és nemcsak most, hanem az elmúlt években is - a jövedéki termékekkel foglalkozók körét szűkíteni igyekszik a jogszabályokon keresztül is, akkor nem a versenysemlegesség ellen vét, hanem éppe n megfordítva: azzal, hogy lassan elérünk oda, csak a legálisan működők képesek a piacon maradni, megteremti a versenysemlegesség feltételét, amennyiben nem jut versenyelőnyhöz az, aki az adó megfizetése nélkül forgalmazza ezen termékeket. Itt nem arról va n szó, mint amit Torgyán képviselő úr szóvá tett, hogy a kormány szocialista lélekkel akar kapitalizmust építeni. Nem! Pusztán arról van szó, hogy az állam hozzá akar jutni az adókhoz, és gátat kíván vetni annak, hogy tömegesen ne fizessék meg az adót. A t örvénynek kétségtelenül lesz egy olyan hatása, hogy a ma ezen termékkörrel foglalkozók nehezebb helyzetbe kerülnek, akár a biztosítékok nagyságrendje, akár az egyéb feltételek teljesítése miatt. Azonban hadd utaljak itt arra, hogy a jövedéki termékek terme lése és forgalmazása Európaszerte igen szigorú keretek között folyik: Skandináviában ma is állami monopólium, más országokban nem kifejezetten deklarált alanyi monopólium, de lényegében hasonló feltételek között folyik. Minden államnak érdeke ugyanis, hog y ezt a klasszikus kincstári bevételt beszedje. Itt hadd térjek ki arra, amit Varga képviselő úr észrevételezett: úgy fogalmazva, hogy Pál László ugyan már nincs itt, de itt van a törvényben a szelleme - majdnem szó szerint így fogalmazott. Egyszerűbb lett volna, ha azt mondja, hogy az ásványolajtermékek forgalmazása azért lett ilyen feltételrendszerrel körbeírva, mert én itt ülök, hiszen az én Molos múltam közismertebb, mint Pál Lászlóé. Nem erről van szó, kedves képviselőtársaim! Pusztán arról, hogy Franc iaországban 1992ben tették azt lehetővé, hogy az Elfen és a Totalon kívül egy harmadik cég kőolajat importáljon. Franciaországban elég régen kapitalizmus van, de ahogy egy korábbi hozzászólásomban már rámutattam, Spanyolországban és Portugáliában is nagyo n hosszú és szigorúan szabályozott átmenetet teremtettek az ásványolajtermékek forgalmazásának liberalizálása során. De úgy is fogalmazhatnám, Európában az az általános gyakorlat, hogy üzemanyagot csak kőolajfinomítóban lehet előállítani. Nem ezt fogalmaz tuk meg a törvényben, hanem az ásványolajtermékeken túlmenően is olyan magas belépési küszöböt és korlátot tartalmaz a törvényjavaslat, amely egyrészt azt biztosítja, hogy csak olyan tőkeerős cégek szálljanak be ebbe, akik az ezzel járó kötelezettséget is garantáltan meg tudják fizetni; másrészt azt is biztosítja, hogy ne kerüljön túl sok pénzébe az adófizető polgároknak az, hogy pénzügyőri jelenlétet kelljen biztosítani több ezer helyen. Igaz, hogy pénzbe kerül az, amikor számítógépes rendszerkapcsolatot k ell kiépíteni a Vám- és Pénzügyőrséggel, de talán még mindig olcsóbb és talán jobban ellenőrizhető, mint ha pénzügyőri jelenlétet kell biztosítani. Végül: a törvényjavaslatban található kapcsolódó jogszabályokhoz annyit tennék hozzá, hogy bár a vámtörvény módosítása egyfajta összhangot teremt a jövedékiadótörvénnyel, és bizonyos esetekben korrekciókat is tartalmaz, itt további korrekciókra van szükség, mert a Ház - nagyjából úgy, ahogy Szász Domokos képviselőtársam a szerencsejátéktörvény kapcsán mondta - oly szigorú feltételeket támasztott a vámtörvény legutóbbi módosításánál, amelyek csaknem teljesíthetetlenek, amennyiben egyetlen emberi mulasztás elegendő ahhoz, hogy bizonyos lehetőségekből a gazdálkodók egy része ki legyen zárva. (19.00) Összességé ben tehát én nem osztom az ellenzéki képviselők aggályát a tekintetben, hogy ez a törvény nem lesz versenysemleges, hogy a nagyoknak kedvez és hogy visszaállít egyfajta
