Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 30 (304. szám) - Személyi ügy: - A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
1182 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szász Domokos képviselő úrnak, SZDSZ. SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Két dologra muszáj reagálnom. A gépi feldolgozást nem dicséretképpen vagy elmar asztalásképpen említettem, hanem abban az összefüggésben, hogy azok, akik ilyen feltételekkel még nem tudnak kommunikálni és adatátvitellel, szervezéssel foglalkozni, bátran fordulhatnak a Szerencsejáték Rt.hez. Ez nem tagadja azt a részt, hogy ezt a korá bbi vezetés kezdte el. A mondatom lényege nem az volt, amire képviselőtársam gondolt, hanem az, hogy azok a területek, amelyek most nem annyira élnek ezzel, forduljanak oda, hogy hogy és miként kell csinálni ezt a dolgot. A másikban meg kell nyugtatnom, ho gy éppen a Szabad Demokraták Szövetségének képviselői, név szerint Wekler Ferenc, Szigethy István és jómagam voltunk azok, akik a kocsilopás ügyében bizony, az összes szervvel, tehát a vámhivatal vezetőjével, a vámparancsnokság vezetőjével, a rendőrség vez etőjével, a minisztérium vezetőjével, a közúti felügyelőséggel és a biztosítók szövetségével teljesen új módszereket is ajánlottunk arra, hogy és miként lehet a gépkocsilopást megakadályozni. Nyilván tudja képviselőtársam azt is, hogy az utolsó hónapokban már majdnem a felére csökkent a gépkocsilopások száma, éppen azon technikák alkalmazása folytán, amelyeket annak idején többek között mi magunk is javasoltunk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Toller László képviselő úrnak, MSZP. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindjárt ügyrendi javaslattal szeretném kezdeni hozzászólásomat. Egyrészt azért, hogy Szász Domokos képviselő úr végigkövethesse a vitát, amely, r emélem, a hozzászólásom után befejeződik. Nem azért, mert én szeretném befejezni, hanem előzetesen sem volt nagyobb érdeklődés. Más oldalról pedig azért, mert a Házszabály lehetőséget ad arra, hogy az ülésnap végéig - ha a képviselők többsége itt egyetért ezzel - lehessen benyújtani azokat a módosító indítványokat, amelyeket a képviselő úr praktikusan, saját munkaideje terhére kíván benyújtani, és amiért én ebben majd szeretném kérni a tisztelt Ház állásfoglalását. A másik, amiért szót kértem, az, hogy ez a törvényjavaslat, amely nem előzmény vagy közvetlen előzmény nélküli az Országgyűlésben, hisz annak idején a sporttörvénynél a sport munkacsoport, illetve az illetékes bizottságok támogattak volna egy olyan javaslatot, amelyek bukméker típusú játékok bevez etését szorgalmazták volna, és ez együtt járt volna azzal, hogy a sportfinanszírozást valamiféleképpen javítsuk. Akkor úgy tűnt, hogy az ötlet jó, de a realitástól olyan szempontból messze volt, hogy nem volt erre felkészült szervezet annak idején, amely e zt a feladatot el tudta volna látni, nem volt megfelelő vállalkozói szándék, nem volt piacfelmérés annak érdekében, hogy be lehete egyáltalán vezetni egy ilyen játékot, ezért a sportra fordítandó összegek mennyisége, illetve nagyságrendje sem volt megbecs ülhető. Ma már ezek a feltételek, illetve az előzetes feltételek megvannak ahhoz, hogy bátran benyújthatta a kormányzat az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot, amellyel nemcsak az illetékes bizottságok, hanem az úgynevezett sportlobby, melynek szintén tagj ának vallhatom magam, egyetért. Amiért ezzel kifejezetten egyetértünk, és amiért támogatjuk ezt: a magyar sport alapvetően forráshiányos. A világon mindenhol bevett szokás az, hogy a szerencsejátékok vagy teljes egészét, vagy bizonyos típusú szerencsejáték ok teljes egészét, lásd például az olasz lottónál az olasz
