Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 9 (295. szám) - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
107 Jelzem azonban, hogy az idő hiányában ma csak a miniszteri expozé hangzik el. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztést T/4514. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4514/511. számokon kapták kézhez képviselőtársaim. Me gadom a szót Vastagh Pál igazságügyminiszter úrnak. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A társasházakról szóló törvényjavaslat, bár alapvetően más okokból adódóan, de szintén nagyon nagy érdekl ődést váltott ki a érintettek körében már az előkészítés időszakában. Ritka olyan törvénytervezet - a társasházakról szóló törvény javaslata , amellyel kapcsolatban közel egy esztendőn keresztül széles társadalmi párbeszéd zajlott. S felhasználva az alkal mat, hogy a Ház a mai napon megkezdi a törvényjavaslat vitáját, köszönetet kívánok mondani mindazoknak, akik az előkészítés során szervezett különböző fórumokon, tanácskozásokon szóban és írásban eljuttatták a véleményüket az Igazságügyi Minisztériumhoz, é s ezek a vélemények jórészt helyt kaptak a törvényjavaslatban is. Magyarországon nem új keletű a társasház intézménye. 1924 óta, közel hetven esztendeje ismerjük ezt a jogintézményt. Még ha a szabályozás kontinuitásában volt is egy időszak, amikor ez a for ma jogilag nem létezett - 1948 és '57 között , de 1977től kezdődően, majd az azt követő alacsonyabb szintű szabályozásban is a társasház mint intézmény töretlenül tovább élt. A hatályos szabályozás az 1977. évi 11. számú törvényerejű rendelet, amely nyil vánvalóan egész más viszonyokra, más körülményekre, más helyzetre készült, tehát természetes, hogy a szabályozást meg kell újítani, tartalmilag át kell alakítani, hiszen nagy jelentőségű fordulat következett be a társasházak történetében 198990ben, amiko r az eredetileg 612 lakásból álló közösségek jellege megváltozott, és ma már nem ritka az olyan társasház, ahol több száz lakás tartozik egy közösségbe, és ennek a gondjait, bajait, pénzügyi, fenntartási nehézségeit nyilvánvalóan nem hasonlíthatjuk ahhoz a konstrukcióhoz, amely alapvetően egy kisebb lakásszámú közösségre készült. Nem kívánom az időt azzal tölteni, hogy a nemzetközi tapasztalatokat felidézzem, hiszen nem egyedülállóan magyar speciális jogintézményről van szó. Akár az európai, akár az Egyesü lt Államokbeli joggyakorlat és szabályozás - a magyar szabályozás továbbfejlesztése szempontjából is - mérvadó és hasznos forrást jelentett a jogalkotó számára az előkészítés időszakában. A problémák elsősorban - miként említettem - a működéssel, a fennta rtással és a pénzügyi természetű nehézségekkel függnek össze, és a törvényjavaslatnak elsősorban ezek megoldását, ezen konfliktushelyzetek feloldását kell segítenie. Tájékoztatni kívánom a Házat arról, hogy nagyon sok vitafórumot szerveztünk az elmúlt egy évben, nagyon sok közös képviselővel találkoztunk. Ezeknek a találkozóknak a sorából ki kell hogy emeljem azt az ez év májusában a Nemzeti Sportcsarnokban megtartott, a Fővárosi Önkormányzat segítségével előkészített rendezvényt, ahol több ezer közös képvi selő mondhatta el véleményét a törvényjavaslatról. A jogalkotás folyamatában ez eléggé ritka lehetőség és fórum. Az expozémat éppen ezért azzal kívánom folytatni, hogy melyek azok az elemek, amelyek éppen a viták eredményeként megváltoztak a törvényjavasla t megelőző verzióiban, és éppen ezen viták eredményképpen kellett az előkészítőnek korrigálnia álláspontját. Az egyik ilyen általánosabb probléma a tulajdonosok elővásárlási és előbérleti jogának törvényi szabályozása, amelyben eltértünk az eredeti elképze léseinktől, hiszen az eredeti elképzelésnél a törvény erejénél fogva illette volna meg a tulajdonostársakat az előbérleti és elővásárlási jog. A viták rámutattak arra, hogy ez túlságosan széles körű korlátozást jelentett volna, a forgalomképességet befolyá solta volna, és éppen ezért - különösen a soklakásos társasházakban - ettől a megoldástól eltekintettünk, és ily módon az alapító okirat tartalmazhat ilyen jellegű szakaszokat, de nem a törvény erejénél fogva illeti meg majd a tulajdonostársakat előbérleti vagy elővásárlási jog. A második sok vitát kiváltó kérdés, amiben az előkészítés időszakában változtattunk a jogalkotó álláspontján, ez a közös képviselő. Marad a közös képviselő, még akkor is, ha számos szakmai érv
