Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. NACSA JÁNOS (MSZP):
1056 Adatokat is közöl: 1989ben, 1988as árakon számolva, a mezőga zdasági szervezetek bruttó termelési értéke 304 milliárd volt. Ebből az állami gazdaságok 48 milliárdot adtak, ez körülbelül 15,8 százaléknak felel meg; a mezőgazdasági szövetkezetek 140 milliárdot, ez 46 százalék volt; a kis- és magántermelők 116 milliárd ot, ez 38,2 százalék. Tehát a kis- és másodlagos gazdaságok közel 40 százalékban részesültek a mezőgazdaság bruttó termelési értékéből. Ugye, elfogadható, ha úgy fogalmazok, hogy nem ennek a helyzetnek a szerves fejlődését hozta az 1990919293as év, ami kor a mezőgazdasági termelés ennek a kétharmadára esett vissza? És hogy pontosak legyünk, ismét mondom: az állami gazdaságok termelése 1993ban 6 milliárdot tett ki - ez az összes mezőgazdasági bruttó termelési érték 2,9 százaléka; a mezőgazdasági szövetke zetek 62 milliárdot - ez 30,5 százalékot tett ki; a gazdasági társaságok 35 milliárdot - ez 17,3 százalék; a kis- és magántermelők 100 milliárdot - ez 49,2 százalék. Tehát úgy emelkedett 49,2 százalékra, hogy közben abszolút értékben 16 milliárddal csökken t. Képviselőtársaim néhány órával ezelőtt itt a pulpitusnál a gazdálkodásról, a gazdaságról beszéltek. Én is a gazdaságra szeretném a figyelmet irányítani, amikor azt mondom, hogy a magyar földdel gazdálkodni kell, hogy minél nagyobb értéket tudjunk - az a zzal dolgozók érdekében - produkálni. Az a gazdálkodás, amely csökkenti a termelési értéket és olyan helyzetet teremt falun - mert ugye ezzel párhuzamosan, amikről itt mint adatokról szóltam , hogy 800 ezer embernek szűnt meg a munkahelye, aki vidéken él. (22.30) Ennek a 800 ezernek a mezőgazdaság képtelen volt teljes ellátást és teljes komfortot adni. Mi lett az 1,4 millió egyéni gazdasággal? Az 1,4 millió egyéni gazdaságból 200 ezer tönkrement, és körülbelül 1,2 millió főállásúvá vált. Ez a perspektíva p ontosan azért veszélyesen rossz perspektíva, mert ezen belül 1 millió gazdaságnak kisebb a földterülete 1 hektárnál - ezt néhány héttel ezelőtt itt elmondtam , és ugyanennek az 1 milliónak kisebb az éves állatkibocsátása számosállatból, mint egy. Tehát bi zonyítható, hogy ebből megélni képtelen, bizonyítható, hogy ez nem tartható, nem fejleszthető, ez ahhoz méretileg kicsi. Mi célt szolgált akkor az a politika, amelyik előidézte ezt a rombolást? Mert ez rombolás. Ha összeadjuk ezeket az árbevételkieséseket 1989től napjainkig, ez 1000 milliárd forintot tesz ki. Ez kimaradt bevétel, ez a falut sújtó bevételkimaradás. Ezt politika idézte elő. Amikor az előbb azzal kezdtem a beszédemet, hogy szakmailag megállapodtunk, konszenzusra jutottunk, ilyen konszenzus a z 1980as évek végén is volt. Emlékeztetőül csupán azt szeretném mondani: mi volt a legnagyobb probléma? Ezt a szerves fejlődésben továbbfejleszteni mégpedig oly módon, hogy a kisgazdaságok, kisegítő gazdaságok érjék el a 60 százalékot, hiszen olyan élő mu nkaterületen dolgozhatnak, fejthetnek ki tevékenységet, ahol értéket állítanak elő, és a nagygazdaságokkal állítsák elő a nagyüzemi módon előállítható termékeket, gabonát és így tovább. Perspektíva lehetne, a falu eltartó képességét fokozhatná - fokozhatná ! Miért fokozhatná? Azért fokozhatná, mert 1989ben, sőt 1990ben - ezen Kupaanyag alapján tudom mondani az adatot - 600 ezer volt az alkalmazotti kör, a mezőgazdaságban alkalmazottak száma. 600 ezer nyugdíjast tartott el ekkor az ágazat, mert szociális s egélyként és egyébként a nyugdíjasoknak rendszeres természetbeni támogatást nyújtott. És elmondható, hogy ezen túl még 1,2 millió kisgazdaság működött a mezőgazdaságban, a nagyüzemmel szimbiózisban, integrátori funkciót látott el a nagyüzem. Ezt az arányt kellett volna 6040 százalékról 4060 százalékra változtatni, és ez a polgárosodás útját alkothatta volna meg. Nem ezt az utat választotta a magyar politika! Mi okozta? Két példát nyugodtan megszemélyesíthetünk. Az egyik, emlékeztetőül csupán a patakvérhi stóriára: ott totálisan nem a szövetkezetbarátság dominált. De mondhatnám azt is - nem akarom megnevezni az illetőt , a gazdasági bizottság ülésén hangzott el szó szerint: "Ha nem verjük szét a szövetkezeteket, nagy gondunk lesz belőle." Ma is képviselőtá rsam az illető - de most nincs itt, ezért nem nevezem meg , a kormánykoalíció fő pártjának a képviselője. Ez politika. Ez a megjelenítés politika volt. Ennek eredményeképpen születtek a törvények, ennek eredményeképpen
