Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - A társasházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP):
1014 természetesen ő veszi meg az adott üzlethelyiséget. Tehát ha nagyon aka rja, így is megveheti, nem üti el a lakóközösség elővásárlási joga az üzlethelyiséget tényleg megvásárolni akaró jelenlegi bérlőt attól, hogy meg is vásárolhassa annak a tulajdonjogát, csak a lakóközösségnek jelent mégis egyfajta lehetőséget arra, hogy hoz zájuthasson ahhoz, ami abban a lakóházban ténylegesen benne is van. A harmadik és utolsó jogi kérdés, amelyre még ki szeretnék térni, az az, hogy sok közös képviselő panaszolta el: a gyakori tulajdonosváltozások miatt rendre előfordul az, hogy a régi tulaj donos nyom nélkül eltűnik, az új pedig adott esetben hónapokig nem jelenik meg. Ilyenkor pedig szinte lehetetlen hozzájutni az adott lakást terhelő közös költségekhez. Ezért célszerűnek látszana előírni azt, hogy a tulajdonosváltozást be kelljen jelenteni a közös képviselőnek haladéktalanul, tehát a változáskor illetőleg célszerűnek látszana feljogosítani a közös képviselőt arra, hogy az illetékes hatósági nyilvántartásból hozzájuthasson a régi, illetőleg az új tulajdonosnak azokhoz a lakcím- és személyazon osító adataihoz, amelyek a jogérvényesítéshez szükségesek. Ez - álláspontom szerint - semmiféle adatvédelmi rendelkezést nem sért, tudniillik joggyakorláshoz tudomásom szerint a jelenlegi személyi adat- és lakcímnyilvántartási törvény is lehetőséget terem t arra, hogy aki ezt valószínűsíti vagy igazolja, az hozzájuthasson ilyen személyi adatokhoz, de garanciális okok miatt ezt külön célszerű lenne nevesíteni ebben a törvényben is, és ezzel sok problémára lehetne orvoslást találni. Köszönöm, tisztelt képvise lőtársaim, a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) (19.10) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Juhászné Lévai Katalin képviselő asszonynak, MSZP. DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A társasházi törvény megal kotásával régi adósságunkat törlesztjük, hisz úgy gondolom, hogy az utóbbi években a lakások tulajdonviszonyaiban bekövetkezett változások elengedhetetlenné tették ezt az újraszabályozást. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy nehéz olyan törvényt alk otni, amely képes egyidőben megfelelni a nemrég épült luxustársasház lakóinak és a megélhetési gondokkal küszködő, és néhány éve tulajdonossá vált, privatizált lakótelepi társasházakban élőknek. A lakásprivatizációval jelentősen megnőtt a tulajdonosok szám a is. Egyetértek azzal, hogy szabályozni kell mindenképpen az együttélést és az együttműködést a lakótársakkal. Tapasztaljuk mindazok, akik társasházban élünk, hogy mennyire nehéz egymáshoz alkalmazkodni, milyen nehéz elviselni a másik rigolyáit, és milyen gondot jelent az, ha egy ház ügyeinek közös megbeszélésére össze kell hívni a 86 lakót, mennyire nehéz, mondjuk, abban egyezségre jutni, hogy a zöldterületet ki tartsa karban a ház körül, vagy hogy a közös költséget hogyan tudjuk időben beszedni. Különöse n problémát jelent ez ott, ahol az önkormányzati lakások privatizációjával jött létre a társasházi közösség, és gondot okoz az, hogy hogyan is kell egy tulajdonosnak viselkednie, milyen is a tulajdonosi magatartásforma. Választókörzetemben, Debrecenben, kö zel 20 ezer társasházi lakás van, amelyben 60 ezer ember él. Nagy gondot okoz az, hogy a társasházi törvénnyel párhuzamosan nem sikerült a lakásszövetkezetek problémáit is kezelni, illetve korszerűsíteni, hisz valamilyen módon mégis a két forma között lehe tett volna párhuzamot vonni, illetve szinkront teremteni. A társasházi törvény egyike azon szabályozásoknak, amely jelentős társadalmi érdeklődést váltott ki. Én magam is több konzultációt szerveztem a lakókörzetben, több mint háromszázan vettek részt azok on a fórumokon, ahol a számvizsgáló bizottságok elnökeivel, közös képviselőkkel és tulajdonosokkal találkoztam. Öröm volt hallgatni a hozzászólásokat, hisz hozzáértő, a gyakorlatból táplálkozó észrevételeket tettek mind a koncepcionális, mind pedig a részl etkérdésekben az ott megjelenők. Éppen ezért úgy gondolom, ez a nagy társadalmi odafigyelés arra kötelez bennünket, hogy igyekezzünk korszerű és előremutató szabályozást alkotni.
