Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 7 (291. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
870 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselő Úr! Amint ön elmondott, és amit az Élet és Irodalom ezzel kapcsolatban írt, világosan mutatja, hogy hova vezet egy kellően át nem gondolt földkárpótlási rendszer. Ennek egyenes követ kezményei azok a visszásságok, amelyek ezen a területen megfigyelhetők. Bár figyelemre méltó, ön említette, hogy négyezer forintra értékelték fel a szántóföld aranykoronáját, ez egy nagyon magas érték, ha ahhoz viszonyítjuk, hogy a kárpótlási törvény szeri nt már ötszáz forintért lehetett egy aranykorona földre licitálni. Ha pedig valakik megegyeztek ezer forintos aranykoronánkénti árban, akkor nem is volt szükség az árverésre, hanem le lehetett anélkül bonyolítani az üzletet. Természetesen nem kívánok senki nek a prókátora lenni ebben az ügyben, azt azonban hadd mondjam el, hogy a földtörvénymódosításnak nem az a lényege, hogy további visszásságokat teremtsen, hanem az a lényege, hogy a földtulajdont és a mezőgazdasági tevékenységet, ahol lehetséges, egy kéz be adja, mert ez szakmailag indokolt, enélkül nagyon nehéz jövedelmező mezőgazdálkodást elképzelni. Egyidejűleg pedig célja az is, hogy védje a magyar földet, és olyan garanciákat állítson, hogy azt külföldiek ne tudják megszerezni. Köszönöm a figyelmet. ( Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett SzentIványi István frakcióvezető úr, SZDSZ. Megadom a szót. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt H áz! Holnap történelmi jelentőségű csúcstalálkozóra kerül sor Spanyolország fővárosában, Madridban. A NATOországok első számú vezetői fognak összegyűlni, hogy egy történelmi döntést hozzanak. Történelmi ez a döntés azért, mert első ízben kerül sor várakozá saink szerint arra, hogy a jaltai határokat felülvizsgálva, az egykori elválasztó vonalakat is átlépve, új tagokat hívjanak meg a NATO szervezetébe. Korábban is volt már bővítés, hiszen a szervezetnek nem alapító tagja Törökország, Görögország, Németország vagy Spanyolország, de ezek egyike sem tartozott az egykori kommunista érdekszférába vagy a Szovjetunió érdekszférájába; így hát ennek a döntésnek egészen különleges a jelentősége. Az a NATO, amelyhez Magyarország csatlakozni fog, nem azonos azzal a NATOval, amely 1949ben jött létre. Az a NATO még azt a történelmi hivatást töltötte be maradéktalanul és sikeresen, hogy védelmezze a szabad világot egy esetleges kommunista, szovjet agresszióval szemben. Az új NATO új mandátumot is jelent. Ennek legfőbb fela data elsősorban a szabadság, a béke, a biztonság, a stabilitás övezetének kiterjesztése; és Magyarország Csehországgal, Lengyelországgal - és reményeink szerint Romániával és Szlovéniával - együtt várhatóan ennek a nagy vállalkozásnak a teljes jogú tagja é s részese lesz. Mi, szabaddemokraták különösen örülünk ennek, hiszen a magyar politikai erők közül elsőként szorgalmaztuk az országnak nemcsak az Európai Unióhoz, hanem a NATOhoz történő csatlakozását is. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy Magyarország - mondhatni, hogy az elmúlt hét év, de különösen az elmúlt három év teljesítményével - ennyire közel kerülhetett ennek a fontos célnak az eléréséhez. Az új NATO nem valami ellen van, hanem valamiért van, és az a valami, amiért van, az számunkra - de nemcsak a szabaddemokraták, hanem az ország egésze számára - rendkívül fontos. Az új NATO ugyanis egy értékközösséget jelent, a demokráciának, a szabadságnak, az emberi jogoknak, a jólétnek, a piacgazdaságoknak az értékközösségét, és ezért lép fel.
