Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 1 (290. szám) - A honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény, a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvé... - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
849 nyereséget garantál kormányhatározatban, és részben ez indukálja a folyamatos energetikai áremeléseket. Tehát nyilvánvaló, hogy ezek az ágazatok hosszú távon hoznak valami bevételt, és ennek kapcsán lehetne azon gondolkodni, hogy ha a kormány véletlenül gazdaságpolitikát akar csinálni, és bizonyos stratégiai befektetéseket finanszírozni, vagy pedig investment tevékenységet finansz írozni, annak például ez lehet a forrásoldala, és semmiképp se az, ami bizonyos állami tulajdonú társaságoknál manapság lejátszódik, nevezetesen, hogy jó osztalékot fizető társaságnál is az állami tulajdon képviselője lemond az osztalékról valami - számomr a egyébként nem egészen világos - indokok miatt. (24.00) A Paksi Atomerőműben és az MVMben, a Fidesz indítványa szerint, 100 százalék állami tulajdont kell tartani, az Ovit Rt.ben szintén. Ennek az az oka, hogy nem látjuk elérkezettnek az időt arra, hogy ezen cégek privatizációja megkezdhető lenne. Nem látjuk elérkezettnek az időt erre, és a kormánynak nem akarunk megadni semmifajta ilyen jogosítványt, mert ezeknek a cégeknek a privatizációját, ha nem is teljes körű, de részleges privatizációját csak akko r lehet megkezdeni, hogyha az állam hajlandó bizonyos stratégiai kérdésekben állást foglalni. A kormány megmondja azt, hogy például a villamos ipart tekintve melyek azok a szabályozási kérdések, melyek azok az ellátási kérdések, felelősségi kérdések, ahol a kormány stratégiája hosszú távon kell hogy meghatározza ennek az ágazatnak a fejlődését. Nyilvánvaló, hogy ilyet nem tesz a kormány. Nem tudom, miért nem tesz, de amíg ezek a feltételek nem adottak, addig nem lehet - vagy óriási felelőtlenség - ezen cége k privatizációjába belekezdeni. Hasonlóképpen, a három szeneserőmű társaság privatizációját mi a jelenlegi formában nem tartjuk indokoltnak. Éppen ezért azt kezdeményeztük, hogy a három szeneserőművi társaság 100 százalékban állami tulajdonban maradjon. Te ljesen nyilvánvaló először is, hogy a három szeneserőmű, a Bakonyi, a Vértesi és a Pécsi Erőmű Rt. ebben a formában nem privatizálható például azért, mert ezzel a privatizációval még az egyébként a privatizáció iránt feltétlenül elkötelezett és elszánt kor mányzat is felsült, mert nem tudta ezeket eladni. Nem feltétlenül azért, mert ezek rossz vállalatok - nem jók egyébként , hanem azért, mert az adott körülmények között ez olyan mértékben előkészítetlen, amilyen mértékben csak előkészítetlen lehet. Ugyanak kor ezen vállalatoknak a privatizációja más oldalról sem előkészített. Én úgy gondolom, ahhoz, hogy a további erőműprivatizációt végre lehessen hajtani, ahhoz a kormánynak el kellene döntenie például azt, hogy hosszú távon hogyan képzeli Magyarország prim erenergiahordozófelhasználását. Ahhoz meg kellene határoznia azt, hogy hogyan próbálja meg kordában tartani a primer energiahordozók felhasználásában a földgáz részesedését, ami most már minden határon túlmutat, és ráadásul árszempontból is nagyon kedvező tlenül hat az ország energiagazdálkodására. El kellene dönteni, hogy melyik az az alaperőmű, milyen fajta energiahordozó felhasználására épülő alaperőmű az, amit kívánatosnak tart a következő évezredben ahhoz, hogy a magyar villamos energetikai ellátást bi ztosítsa. Ennek kapcsán nyilvánvaló, hogy ennek a három erőműnek nem elsősorban az az értéke, talán ezt nem kell mondjam, hogy remek bányáik vannak ezeknek az erőműveknek. Még csak azt sem lehet mondani, hogy elsősorban az az értéke ezeknek az erőműveknek, hogy remek technikaiműszaki felszereltségük van, vagy az állóeszközállományuk jó állapotban van, mert ez mind nem igaz. Ráadásul az az állóeszközállomány arra a kőszénbázisra alapult, aminek a bányászatával Magyarországon inkább fel kellene hagyni, min t erőltetni, mert olyan mértékben veszteséges, és közben sokkal kedvezőbb fűtőértékű kőszenek sokkal olcsóbban beszerezhetők a világpiacon, tehát ezeknek a fenntartása kész öngyilkosság gazdasági értelemben. Azonban ennek a három erőművi vállalatnak a tele phelye annál értékesebb vagyonértékű jog és vagyon. Az is világos tehát, hogyha ezeket jól akarja a kormány értékesíteni, akkor el kell dönteni ezeket a stratégiai kérdéseket: milyen alaperőmű, hol, milyen módon, hogyan szabályozom azt, hogy az
