Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 30 (289. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP):
607 kedvezményes hitelhez kívánnak jutni, éppen annak érdekében, hogy később majd nagycsaládosokká válhassanak. (14.10) Mind a kettő kiemelése véleményem szerint azért indokolt és azért szükséges, mert saj nálatos módon a demográfiai helyzet nagyon rossz, egy bizonyos mélypontra kerültünk, és azt hiszem, hogy a lakáshelyzet, a családosok lakáskörülményei olyan tényező, amely jelentősen befolyásolja a mindenkori demográfiai helyzetet. Azért is összefügg ez a két kiemelt téma, mert arra a területre, arra a tengerrészre, ahol sok hajó zátonyra fut, oda általában az újak nem nagyon mernek elindulni. Ezért is csökken jelentősen az olyan kérvények száma, hogy kedvezményes lakáshitelhez kívánnak egyesek jutni. Ezért született a múlt hét végén a Nagycsaládosok Országos Egyesületének az a drámai felhívása és ama súlyos aggodalom kifejezése, hogy igen sok nagycsaládos kerül olyan helyzetbe, hogy kilakoltatják. Egy ilyen példa már itt előfordult az első napirend előtti h ozzászólásban, azt nem akarom megismételni. Nagyon sok esetben válnak munkanélkülivé, olyan helyzetbe kerülnek, hogy már a lakásrezsit vagy pedig a kölcsönrészleteket nem tudják fizetni. Véleményünk szerint akármennyire is piaci viszonyok felé haladunk, és uralkodóvá kell válni a piaci viszonyoknak, azonban egy társadalom nem lehet érzéketlen az ilyen súlyos problémák iránt, amikor nagycsaládosokat esetleg tömegesen lakoltatnak ki. Föl szeretném hívni arra a figyelmet, hogy amikor egy nagycsaládos esetében megszüntetik a lakhatást, akkor - például ebben az itt már említett esetben egy hatgyermekes családról van szó , ha intézetben helyezik el a gyermekeket, annak a költsége mintegy hatszor 800 ezer forint, holott az az egész törlesztés, ami miatt létrejön a kilakoltatás, maga 800 ezer forint volt ebben az esetben. El szeretném mondani, hogy a kormány lakáspolitikai koncepciója tudomásom szerint '96. július 4én született meg, és ennek a gazdája a Pénzügyminisztérium. Tájékozódásom szerint az ebben megfogalma zott határidők általában nincsenek betartva, a megvalósulás mintegy 50 százalékosnak nevezhető. A lakáspolitikai tanács formálisan működik. Mindezek alapján fölvetjük azt: nem lennee helyesebb, sokkal helyesebb, ha valamiféle külön kormányszerv foglalkozn a ezzel a kérdéssel, és ez nem a Pénzügyminisztérium hatáskörébe kerülne, mert ott óhatatlan a pénzügyi szemlélet dominanciája. Elfogadom, hogy ott is vannak szociális megfontolások, ezt nem vonom kétségbe, csak egy független kormányszerv talán jobban tudn a ezekkel a kérdésekkel törődni. Úgy véljük, hogy nincs megfelelő hitelkonstrukció. Felül kell vizsgálni a most működő hitelkonstrukciókat, hiszen nagyon sokan vannak olyan helyzetben, hogy végül is nem tudják fizetni, és ekkor kerülnek majd olyan helyzetb e, hogy tulajdonképpen elárverezik a fejük fölül a lakásukat. Az önkormányzatok általában forráshiányban szenvednek, nem tudnak támogatásokat adni, nem tudnak ezeknek az embereknek a sorsával törődni. Ugyanígy vetjük fel problémaként a lakásszövetkezetek h elyzetét, melyek egyre inkább ellehetetlenülnek. A társasházi törvényt ugyan már beterjesztette a kormány, de csak ősszel fogjuk lényegében tárgyalni, de a lakásszövetkezetekre vonatkozó törvény még mindig nincs beterjesztve. Ugyanígy késik a kényszerbérle tek problémájának valóságos megoldása. Tehát ebben a napirend előtti hozzászólásunkban arra kívántunk rámutatni, hogy a lakáspolitika terén (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nagyon súlyos problémák vannak, amelyekre oda kell figy elni, és lehetőleg megoldani őket. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Barsiné Pataky Etelka frakcióvezetőhelyettes asszonynak, MDNP. BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP) :
