Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 24 (288. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
575 BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Mind Kósa Lajos, mind Demeter Ervin értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy ezt a törvényjavaslatot most nyújtja be a kormány és nem akkor, amikor majd valamikor a privatizáció utáni teendőkről lesz szó. Azt hiszem, teljesen logikus a kormány eljárása, hiszen itt arról van szó, hogy mit kell csinálni, amíg folyik a privatizáció. Az a feltételezett másik elképzelés pedig arról szól, hogy mi legyen utána. Nyilvánvaló, hogy az ember először elkészíti és megeszi a vacsorát, és utána fekszik le aludni. Amit önök javasolnak, az azt jelentené, hogy először feküdjünk le aludni és utána készítsük el magunknak a vacsorát, ami kétségkívül nem egy célszerű eljárás. A második megjegyzésem: Demeter Ervin utalt egy korábban igazságügyi államtitkár jogász professzornak egy alkotmánybírósági beadványára, amiről én tudok, de ez a beadvány nemcsak a jelenlegi, hanem az előző kormány egész privatizációs tevékenységét, a '92es privatizációs törvényt is kérdésessé teszi - hiszen ő akkor igazságügyi államtitkárként azt a törvényt is ellenezte! Szerintem egyébként nincs igaza. A harmadik megjegyzésem pedig: már reggel is beszéltünk arról, hogy ez a végkiárusítás egy szerencsétlen terminológia, kedves Demeter Ervin. Akkor lehet kiárusí tásról beszélni, ha indokolatlanul gyors a folyamat. Ha nyolc év alatt a magyar privatizáció nagyjából megvalósul, az nem tekinthető gyorsnak. A keletnémet privatizáció sokkal gyorsabb volt, a cseh körülbelül ugyanilyen tempóban ment végbe. Ez nem túl gyo rs privatizáció. És azt sem állíthatja senki; az lenne kiárusítás, ha indokolatlanul, bizonyíthatatlanul indokolatlanul olcsón adnák el az állami vagyont. Ilyesmit azonban még soha a Magyar Demokrata Fórum nem tudott kimutatni, alátámasztani. Úgyhogy ez cs ak egy hangulatkeltő kifejezés, de semmiféle alapja sem most, sem korábbi MDFes felszólalásokban nem volt. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, Fidesz. KÓSA LAJOS (Fidesz) : Köszönöm sz épen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Bauer Tamás Képviselőtársam! Most már kezdem megérteni, hogy ez a kormány miért nem lát tovább az orra hegyénél. Ugyanis az ön felszólalásából világossá vált, hogy ön, aki kétségtelenül egy felkészült, nagy tudás ú képviselője, hív korifeusa ennek a kormányzatnak, mindig késő estig itt küzd, egész inaszakadtáig azért, hogy az egyébként rossz, kapkodós, elképzelés nélküli kormányzati javaslatokról bebizonyítsa nekünk, hogy jó, stratégiai gondolkodása van, hosszú táv ú. Most ebben a kétpercesében elárulta, fogalma sincs arról, hogy mit jelent a stratégiai gondolkodás. (Bauer Tamás mosolyogva ingatja a fejét.) Az ön példájánál maradva: az ember először megeszi a vacsorát, és utána lefekszik aludni. (Bauer Tamás: Ágyban kell vacsorázni!?) Igen ám, de kedves Bauer Tamás, ha például én a vacsorámat úgy szereztem, hogy eladtam az ágyat érte, akkor hiába akarok később lefeküdni, miután az nem jutott eszembe, hogy megeszem a vacsorát, amit az ágy eladásából vettem, akkor talán nem tudok hova lefeküdni! (Derültség.) Tehát minden emberi cselekvés közben nemcsak konkrétan arra kell koncentrálni, amit csinálok, hanem már a következő lépéseken is jár az ember agya. Amennyiben nem jár, akkor olyan meglepetések érik, hogy bemegy a hál ószobába és azt mondja: te jó Isten, nincs ágy! Hol az ágyam? Miből vettem a vacsorát? Ja, persze, abból vettem a vacsorát, hogy eladtam az ágyat érte! Á, nem jól van ez így valahogy! (Derültség.) Ez a példa is jól mutatja azt, hogy így nem lehet gondolkod ni. Bármilyen stratégiát tesz le a kormány az asztalra, ha az nem áll összhangban már most a cselekvésekkel, abból nem lesz semmi. És ezt tudomásul kell venni. Sajnos mi ezt nem tudjuk ellenzéki oldalról tudomásul venni, hanem csüggedten, fá radtan, elkeseredve vesszük tudomásul, hogy nem tudom, miért, a kormányzat, még az olyan tudós képviselőtársak sem látják azt be, mint Bauer Tamás, hogy hosszú távon kell gondolkodni. Nem mindig a mindennapoknak él az ember.
