Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 24 (288. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DEMETER ERVIN (MDF):
570 vesze vagy teherautót, de a garázst már felépíti egy adott méretre, aztán innentől lehet tervezni, hogy hogyan tovább. Ez sok mindennek mondható, de megint nem stratégiának. Én éppen ezért azt szeretném, ha a kormányzat legalább valamilyen módon tájékoztatná a képviselőket arról, milyen elk épzelések vannak arra vonatkozóan, hogy hogyan tovább privatizációs folyamat, hogyan tovább tartós állami tulajdon, hogyan tovább ÁPV Rt.; vagy egész egyszerűen vár addig ezzel a törvényjavaslattal és módosítással addig, amíg azok a gondolatok nem kerülnek olyan állapotba, hogy már lehet a koncepciókról törvényhozási szinten beszélni. Ellenkező esetben, megint mondom, sok mindennek nevezhető majd, ami történik, de egy biztos: stratégiának nem. Márpedig - és itt engedjé k meg, hogy egy angol közmondással zárjam a felszólalásomat - annak a kapitánynak, aki nem tudja, hogy hova akar menni, mindig ellenszele van. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Demeter Ervin képviselő úrnak, MDF. DEMETER ERVIN (MDF) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miért kell a privatizációs törvényt módosítani? Mi az oka annak, hogy a Ház asztalára került, mi értelme van egyáltalán ennek a dolognak? - vetődött t öbbünkben fel ez a kérdés. Talán nem alaptalanul, hisz az előterjesztő is ezekkel a gondolatokkal kezdte hozzászólását, ő is fontosnak tartotta, hogy ezzel a kérdéssel indítson, amikor azt mondta, hogy a privatizáció a befejezéséhez közeledik, és vajon akk or miért kell módosítani a privatizációs törvényt. A válasz az volt, hogy éppen ezért, és érvrendszerében azzal próbált meggyőzni minket, hogy a privatizáció befejezésének törvényi feladatai is vannak. (20.50) Ezzel az állítással mi alapvetően egyetértünk, és mielőtt végignéznénk, hogy a privatizáció befejezése milyen törvényi feladatokat jelent, érdemes talán egypár mondat erejéig - nem nagyobb terjedelemben - kitérni a privatizáció eddigi folyamatára, hisz az meglátásom szerint három jól körülhatárolható, egymástól elhatárolható részből áll. A privatizáció első szakasza az úgynevezett spontán privatizáció. Erre két törvény adott lehetőséget: az 1988. évi, a gazdasági társaságokról szóló törvény és az 1989. évi átalakulási törvény. Ezek jogosították fel az akkori állami vállalatok vezetőit, hogy az állami vállalatok esetében szinte korlátozás nélkül gyakorolják a tulajdonosi jogokat, és a magánosítás, értékesítés során alaposan éltek is ezekkel a tulajdonosi jogosítványaikkal. Jelentős privatizációs folyamat ok indultak meg, és ez alapvetően meghatározta az egész privatizáció indulását 1988 második felében, 1989ben. A második szakasz, amikor már határozott törvények rendezték a privatizáció folyamatát, az 1992. évi LIII. és LIV. törvény. Az egyik az időlegese n állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról, védelméről szólt, míg a másik a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezelésével foglalkozott, létrehozva két elválasztható szervezetet. A privatizáció harmadik, jól elválasztható szak asza a szocialista privatizáció, a szocialista többségi kormány szabályozása alatt végrehajtott privatizáció, ami egy új törvényt hozott létre. Ebben az új törvényben összevonta az akkori ÁPV Rt.t és az Állami Vagyonügynökséget; és talán a fő és a legvita tottabb területe ennek a privatizációnak az energiaszektor privatizációja, ami merőben más elképzelések és koncepciók alapján zajlott, mint az előző kormány kormányhatározata és országgyűlési határozatai. Ezért ezúton is megragadnám az alkalmat, bár sajnos az előterjesztő, privatizációt felügyelő miniszter nincs jelen, hogy cáfoljam azt az állítását, amikor azt próbálta - teljesen megalapozatlanul - mondani, hogy az energiaszektor privatizációja az előző kormány elképzelései alapján történik. Ez az állítás valótlan. Az energiaszektor privatizációja '94es kormányhatározatok és a '95ös privatizációs
