Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 23 (287. szám) - A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN jegyző: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
408 számítástechnika fejlődésére, amikor a szoftverek védelmét nem tudták rendesen megoldani, akkor világossá vált az, hogy olyan új, a szellemi tulajdonra vonatkozó jogintézmények jönnek létre, amelyek alól nem lehet köztisztviselőket, bírákat, a parlam ent elnökét, az alelnökeit és másokat kizárni. Érthető az a tendencia, amely szigorítja a közalkalmazottak, a köztisztviselők és a bírák keresőtevékenységét, de úgy gondolom, nem szabad ezt olyan mértékig korlátozni, hogy az egyre fejlődőben lévő szellemi tulajdonnak a hatálya alól kicsússzanak. Ezért én rendszeresen be szoktam nyújtani módosításokat a jogállási törvényekhez; ezeket az Országgyűlés, illetve a törvényeket előkészítő Igazságügyi Minisztérium rendre el szokta fogadni, a parlament alkotmányügyi bizottsága pedig rendszeresen támogatni szokta. Most csúszott egy kis homok a gépezetbe, amikor a bírák esetében ezt az alkotmányügyi bizottság nem támogatta. Az alkotmányügyi bizottság ülésén sajnos nem tudtam részt venni - mert egy másik bizottságot kel lett vezetnem , és ennek során olyan megállapítások is történtek, amelyek pontatlanok. Dr. Avarkeszi Dezső, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára azt mondta, hogy az eredeti szövegben is benne van a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, és ezért t eljesen felesleges az én módosító javaslatom. Én nagyon alaposan megnéztem az eredeti törvényjavaslatot, és abban erről nincsen szó. Így szól az eredeti javaslat, amit az Igazságügyi Minisztérium állított elő: a bíró a tisztsége ellátásán kívül csak tudomá nyos, művészi, irodalmi és oktatómunkát végezhet keresőtevékenységként, de ezzel nem veszélyeztetheti függetlenségét és pártatlanságát, illetve nem keltheti annak látszatát - ez is érdekes fogalmazás, ezt lábjegyzetbe teszem , valamint nem akadályozhatja hivatali kötelességei teljesítését. Ebből a taxatív felsorolásból érezhető, hogy ez szűkítő jellegű, és erőteljesen, hogy úgy mondjam, csak a kultúra egyik felével foglalkozik; teljesen kihagyja belőle a természettudományos alkotás lehetőségét, a feltaláló i tevékenységet, de akár a logikai rendszerek fejlesztésének a lehetőségét is. Úgy gondolom, kevés olyan bíró van, aki a leterhelő munkája mellett mondjuk szoftvert fejleszt, de van ilyen. És miért ne lehetne elképzelni, hogy innovatív gondolatai legyenek egy bírónak, és ne csak jogalkalmazással foglalkozzon? Miért ne lehetne elképzelni azt, hogy adott esetben ő szembekerül ezzel a paragrafussal? Lehet, hogy az eleve nagyon nehézkesen megszerkesztett 23. § (1) bekezdését az én módosításom nem tette a legtök életesebbé, viszont ebben az esetben arra gondolok, hogy maga az alkotmányügyi bizottság vagy az előterjesztő ennek a javítását elvégezhette volna. És itt hadd mondjam el kritikai éllel az Igazságügyi Minisztérium felé, hogy én több mint hét éve adogatom b e ezeket a módosító javaslatokat - és mindig, rendszeresen elfeledkeznek róluk. Nem tudom, milyen koherencia van a törvényelőkészítés során az Igazságügyi Minisztériumban; feljegyzike valahová az észrevételeket? Vane "nagykönyvük", vagy a számítógépben egy olyan memória, ahova ezeket feljegyzik? Rendszeresen, szinte valamennyi új jogállási törvényben felmerül ez a probléma, és eddig még minden alkalommal sikerült ezt kiigazítani; mondom, most van az első döccenő. Változatlanul felhí vom az igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy ezt a kérdést rendezni kellene, és a modern kor követelményének megfelelően előremutató szabályozást kellene hozni. (20.00) Hadd mondjam el: olyat, mint amit százvalamennyi évvel ezelőtt a szabadalmi tör vényben hoztak, amely közel száz évig élt, és ma is sok szabályozása jobb, mint a nemrégen elfogadott találmányi törvényünké. Ha most, 1997ben nem tudunk legalább 1520 évre előre gondolkozni, nem tudjuk a szellemi tulajdon körét pontosan definiálni, és a z ebből való következtetéseket következetesen keresztülvinni a törvénykezésünkben, akkor nem leszünk méltóak a száz évvel ezelőtti jogalkotókhoz - azok utódaiként. Köszönöm szépen. (Taps.)
