Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 23 (287. szám) - A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
406 Valóban, ebben az esetben teljes egészében elfogadható, hogy nem úgy néz ki a helyzet, hogy egyik oldalon van az alkotmány, másik oldalon a törvényjavaslat, a kettőt össze kell hasonlítani. S ha ez az összehasonlítás pozití v, vagy kis kockázatot jelent, akkor nyugodtan be lehet terjeszteni a törvényjavaslatot. Ugyanilyen vagy hasonló feladatokkal a következő kormányok is szembesülnek majd, meg kell birkózzanak vele. Minél kisebb ennek a kockázata, annál alkotmányosabb a törv ényalkotás, és annál eredményesebb is ez a törvényalkotási folyamat. Elhangzott a köztársasági elnök szerepére történő utalás, amit én formailag besorolhatok az előzetes normakontroll intézményei és formái közé - de mégsem az, hiszen a köztársasági elnök e lhatározása egy abszolút szuverén elhatározás. Hiszen ez az alkotmányos feltétel, hogy a köztársasági elnök akkor fordul az Alkotmánybírósághoz, ha alkotmányellenes részeket vél a törvényjavaslat tartalmában felfedezni. Ha más természetű problémái vannak, akkor visszaküldheti az Országgyűlésnek újra megtárgyalásra a törvényjavaslatot. Ez a megoldás tehát a köztársasági elnök szuverén döntése. Amennyiben ezt a szuverén döntést politikai tényezők az Országgyűlésen belül kívánják motiválni, akkor ennek a követ kezményeként a köztársasági elnök kiegyensúlyozó szerepe kerül ismét egy más megvilágításba. Mondanivalóm lényege tehát az, hogy a köztársasági elnök számára biztosított jogosítvány tartalmilag nem egyezik meg az Országgyűlés által gyakorolt előzetes norma kontrollal. Az Országgyűlés szeretne megbizonyosodni valamiről, a köztársasági elnök pedig azt feltételezi, hogy az Országgyűlés által elfogadott törvényjavaslat alkotmányellenes. A kettő semmiképpen nem tekinthető ugyanannak. A veszélyek természetesen fen nállnak a tekintetben, hogy vissza lehet élni, és lehet obstrukciós eszközként felhasználni ötven országgyűlési képviselő számára biztosított előzetes normakontrollt. Erre a vita során hallhattunk bőven példákat. S természetesen vissza lehet elvileg élni a bban az esetben is az intézménnyel, ha az Országgyűlés gyakorolja az előzetes normakontrollt. Csak óriási különbség, hogy az Országgyűlés esetében - és ez ritkábban jelent meg a vitában - tulajdonképpen egy nagyon széles, nyilvános szakasz előzi meg, ahol érvekellenérvek, le kell zárni, el kell jutni a módosító indítványok megszavazásáig. Ebben az esetben tehát a nyilvánosság olyan szűrő szerepet is jelent, és kölcsönösen elhangozhatnak ellenzéki és kormánypárti oldalról olyan észrevételek, amelyek megalap ozhatják ezt a döntést; tehát egy hosszú vita lezárásaként az Országgyűlés juthat erre a döntésre és ily módon talán ennek a kockázata kisebb. Ezért tehát változatlanul nyilván azokkal értek egyet, akik az Országgyűlés számára ezt a hatáskört, ezt a jogkör t szeretnék továbbra is fenntartani. Arra kérem képviselőtársaimat is, hogy ezt a szavazás során, a módosító indítványok és a végszavazás során szintén támogassák. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm, miniszter úr. Kérdezem, hogy kíváne valaki még felszólalni. Jelzés nem érkezett. (19.50) Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitát lezárom. Feltételezem, a miniszter úr az összefoglalóját a határozathozatalt megelőzően kívánja elmondani. (Dr. Vastagh Pál bólint.) Jelezte a miniszter úr, hogy igen. Beje lentem, hogy a módosító javaslatokról történő határozathozatalra jövő heti ülésünkön kerül sor. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Most soron következik a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/4217. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását T/4217/53. számon kapták kézhez.
