Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HORVÁTH JÓZSEF (MDF):
338 A megváltozott munkaképességűekkel és a rokkantakkal foglalkozó rész feltehetőleg idő hiányában maradt a következő esztendőre. Ha jól értelmeztem, '98 márciusával bezárólag kell beterjeszteni azokat a sz ükséges törvénymódosításokat, amelyek az új rendszer bevezetéséhez, a foglalkozási rehabilitációhoz és az intézményi feltételek biztosításához szükségesek, és ezt követően '99. január 1jével tervezik a törvényt hatályba léptetni. Úgy gondolom, a halasztás sal teljes mértékben egyet kell érteni. Ez a témakör valóban nem szorítható bele az idei évi keretbe, de azért fél mondattal hadd utalok rá, hogy a törvény egészének is csak hasznára válna, ha egységesen, valamennyi passzusa kellő érlelődés után, '99. janu ár 1jével lépne érvénybe. E halasztás okán a T/4290. számú törvényjavaslatban a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjakkal foglalkozó paragrafusok éppen csak annyira változtak, amennyi feltétlenül szükséges volt a vegyes finanszírozású nyugdíjrendsz er adaptációjához. A valódi reformot jelentő tervezet országgyűlési határozati javaslat formájában lett beterjesztve. Ez a határozati javaslat kemény szigorításokat ígér. Úgy gondolom, már csak ezért is, politikai szempontból sem hátrányos ezeket az intézk edéseket a választás utáni időkre elnapolni. A határozati javaslatot vizsgálva ez alkalommal úgy érzem, nem lehet számon kérni rajta az okokozati összefüggések tisztázását, az oki megoldásra való törekvést. A gazdaság élénkítése és mindaz, ami ezzel együt t jár, a lakosság egészségi állapotának drasztikus javítása, a határozati javaslat szerzőjének nyilván nem képezheti kompetenciáját. Maradt tehát a cél, a cél megfogalmazása a határozatban, miszerint a cél az, hogy: "Az egészségi állapothoz, a munkavégzők épességhez jobban igazodó rendszer működjön." A valódi cél természetesen nem ez. Ez nem egyéb, mint a célhoz vezető út, eszköz, mégpedig ügyesen ideologizált formában. A cél ugyanis a rokkantak számának csökkentése, vagy legalábbis a jelenlegi tendencia v isszafogása, visszafordítása. Ennek érdekében tehát egy olyan eszközt választ és a szükségből mindjárt erényt is kovácsol, hogy a rokkantság minősítése elavult orvosszakmai szabályai helyett, amelynek során az elveszett munkaképességet értékelik, most kors zerű módon az egyén megmaradt képességeire kell alapozni, a munkavégzőképességhez jobban igazodó rendszert kell megalkotni. Eközben nyilván reméli a beterjesztő, hogy a vak, akit a kiscserkész átvezetett a másik oldalra, nem veszi észre, hogy azon az olda lon semmi dolga nincs. A modern szemléletű orvosszakértői munkához természetesen "Létre kell hozni egy, a rehabilitálhatóságot is értékelni képes orvosszakértői szervezetet." Ez a mondat azt a látszatot kelti, mintha ez az orvosszakértői szervezet ma nem á llna rendelkezésre. Pedig áll - de mennyire hogy áll! Ez az a szervezet, amely képes volt sokszor nem megfelelő törvények mellett is ezt az egész rendszert zökkenőmentesen működtetni. (14.00) Fölényes szakmai felkészültségük, törvényismeretük, nagy tapaszt alatuk, rugalmas alkalmazkodási készségük révén ott is, akkor is megfelelni voltak képesek a követelményeknek, amikor ehhez nem minden feltétel volt maradéktalanul biztosítva. Tisztelt Ház! Ez a szakértői gárda nem szorul védelemre, és legkevésbé az én véd elmemre; nem is azért mondtam el az elmondottakat. Mindössze arra kívánok rámutatni, hogy a beterjesztés ezzel a megfogalmazással nem lett erősebb, a problémákat nagyobb szakértelemmel és hőfokon megoldó készségű. A szakértő bizottság napjainkban is folyam atosan követi az orvostudomány eredményeit és azokat felhasználja a rokkantosítási koncepcióban. Az kétségtelen tény, hogy az orvosszakértői eljárás új szabályai kidolgozandók. A kérdés megoldása nyilván néhány hónap alatt megtörténhet, és ezzel előáll a t örvény bevezetésnek, hatályba léptetésének egyik nagyon fontos eleme. Mit várhatunk az új szabályoktól? Nyilván egy olyan szemléletmódosítást, amely nem a betegség kiterjedésével, nagyságrendjével, hanem a még meglévő egészség lehetőségeivel szá mol a beteg rokkantosítása során. A vizsgáló nem azt fogja vizsgálni, hogy hány fokra szűkült be egy könyökízület mozgása, hanem azt, hogy hány fokra nem szűkült be - és még lehetne sorolni a
