Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 18 (286. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SIRÁLY PÉTER (MSZP):
302 miniszternek ad egy olyan f elhatalmazást, hogy az egyes egészségügyi szolgáltatások körébe tartozó beavatkozásokat népjóléti miniszteri rendelettel szabályozza. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebbe az egyetlen felhatalmazásba bármi beletartozik, ami az egészségügyi szolgáltatások körébe tartozik: magának a szolgáltatásnak a milyensége, a ténye, a tartalma, bármit elrendelhet e miniszteri rendelet alapján a népjóléti miniszter, és bármilyen formában. De akkor azt szeretném megkérdezni, tisztelt képviselőtársaim, minek ehhez egy olyan törvé ny, amelyet a kormány benyújtott, amely a lényeges rendelkezések körét - szemben az alkotmánnyal és szemben a jogalkotási törvénnyel - egy olyan jogszabályba utalja, amely csak a népjóléti miniszter belátásán múlik? Csak nem azért, tisztelt képviselőtársai m, hogy ne kelljen olyan mértékben megkeresni az érdekvédelmi és társadalmi szervezeteket; ne kelljen az Országgyűlésben lefolytatni egy olyan vitát, ahol érvekellenérvek elhangozhatnak, hanem néhány személy döntése alapján múljon a magyar kötelező egészs égbiztosítási ellátás? Ezért a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényjavaslatot nem tudja támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm képviselő asszony felszólalását. Most szólásra következik Sirály Péter úr, a Magyar Szocialista Párt részéről. Őt követi majd Pusztai Erzsébet, a Magyar Demokrata Néppárt képviselője. Megadom a szót Sirály Péter képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. SIRÁLY PÉTER (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő társaim! A kötelező egészségbiztosítás ellátásaival foglalkozó törvény tanulmányozása, előkészítése folyamán eszembe jutott immáron 26 éves orvosi pályám néhány élménye. Talán azért érdemes önökkel megosztani ezeket az élményeket, mert akkor is meghökkenés t okoztak nekem, és látni lehet belőlük, hogy honnan jövünk és hova tartunk. Pályakezdő orvos koromban - magyarul mondanám a betegségeket - egy súlyos sokízületi gyulladásban szenvedő fiatal nőbeteget láttam teljesen elnyomorodott állapotban. A kórelőzmény kikérdezése során derült ki, hogy még nem volt biztosítva, amikor a betegsége kezdődött, és nem jutott hozzá gyógyszer, gyógyító ellátáshoz, orvoshoz, mert nem volt pénze. 1973ban történt egy másik eset, amikor egy középkorú nőbetegnek a tüdejébe visszé rgyulladás következtében egy vérrög került, tüdőembóliát kapott, életveszélyes állapotba került. Amerikában élő ismerőse küldte el neki azt a gyógyszert, amely akkor az Egyesült Államokban kipróbálás alatt volt, és amely 1973ban egymillió forintba került. A beteg két nap alatt meggyógyult. Ez a streptokinase infúzió ma Magyarországon rutinbeavatkozásnak és gyógyszernek számít. Húsz évvel ezelőtt a műcsípőízület beültetése, a csípőízületi protézis ritkaságszámba ment, nagyon nehéz volt a hozzáférés. Ma ez v árakozás után - mert létezett a várakozólista megfogalmazása előtt is várakozás Magyarország - ez rutineljárásnak számít. A '80as évek elején a szaksajtóban megjelent egy tanulmány, hogy ha Svédországban a betegeken minden lehetséges - hangsúlyozom, lehet séges és nem szükséges - orvosi beavatkozást elvégeznének, akkor egy év alatt Svédország nemzeti össztermékének ötszörösét lehetne elkölteni a svéd egészségügyben. Azóta eltelt 15 év, és ezalatt a 15 év alatt a diagnosztikában és a terápiában óriási fejlőd és történt, de ezalatt a 15 év alatt egy árrobbanás is történt az egészségügyben. Ezekkel a problémákkal néz szembe a világ összes fejlett országa, közöttük Magyarország is, és ezek a magyar egészségügyi ellátás legsarkalatosabb dilemmái is. Fe lsorolnám az általam legjelentősebbnek tartottakat, még ha szentségtörést követek is el. Első helyen azt jelezném, hogy a magyar egészségügyi ellátás krónikusan alulfinanszírozott. A másik sarkalatos probléma a működés kapcsán van. Működési diszfunkciói va nnak a magyar egészségügynek, amelyek közül a leglényegesebbet emelném ki: a feladatok nem ott és nem úgy oldódnak meg, ahogy a legracionálisabbak lennének.
