Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - A Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Hungária Televízió Közalapítvány kiegészítő költségvetési támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
263 Értelme lenne meghízlalni a malacot, hogy akár a belföldi fogyasztásra és később pedig nyilván a feldolgozott sertéshús exportjára legyen árualap. A magyar vágókapacitás akár 8 milliót is le tudna vágni. Kis regionális vágóhidak is vannak, tehát 8 millió sertést is fel tudnának dolgozni. De ami m egfelel az Európai Unió minősítésének, az csak - mindent összevetve - közel 3,54 millió sertés levágására elegendő kapacitás. Ezt nyilván nagyon fontos lenne bővíteni, és elsősorban - mint ahogy a régi gazda is gondolkodott - bőrben kivinni a gabonát, nem pedig zsákban, mert sajnos ma ez történik. Nagyon nagy mennyiségű gabona maradt itt, hiszen nemsokára aratás lesz, és ha egy jó közepes termésnél, közel 7 millió tonna kalászos gabonatermésnél - ez később párosulva egy jó kukoricaterméssel is - nincs álla tlétszám, ennek tragikus következményei lehetnek. Mit lehetne tenni? Nagyon sok szakember elmondta a gondolatait, de sajnos még kormányzati intézkedések nem születtek. Bár most a földművelésügyi tárca nem tartózkodik itt, de ismerik a gondolatokat, hisz a bizottsági üléseken is találkoztunk, és értik ezeket a gondokat. De talán a pénzügyi kormányzatnak is be kellene segítenie, hogy a meghirdetett irányárak - a 260, 250 és 240 forint/kilogramm - az EU "R" minősítés szerint megvalósuljanak, ezért nagyon sokat kellene tenni. Először a tenyésztésnél kezdeném. Magyarországon sajnos a kocalétszám úgy alakult, hogy nagyon leszűkült, nagyon kis létszámú kocalétszám van, átlagban szinte csak egykét kocát tartanak a gazdák. Természetesen az lenne jó, ha ezeket úgy se gítenék, hogy azok a gazdák, akik vállalkozni tudnak, fejleszteni tudják a gazdaságot, a kormánynak sokkal hathatósabban kellene lépnie mindenképpen, nem pedig olyan pályázatokkal, amelyek esetében sajnos nem jutott mindenki hozzá a pályázat révén az állam i támogatásokhoz. Az idén a nőivarú tenyészállományra is kapnak állami támogatást, de nagyon kevesen jutottak hozzá. Ezt kellene bővíteni, hogy öttíz koca és annak szaporulata lehetőleg egy gazda udvarában legyen, hogy kialakuljanak azok a koncentrációk, amelyek már eredményes, minőségi tenyészanyag tartására is engedik őket. Mert mit ér az a jó minőségű tenyészkoca, ha utána zugkannal búgatják azt a kocát? Sajnos ez nagyon gyakran megvan, és annak az utódai nyilván rosszabbá minősülnek. De óvnám a tisztel t kormányzatot attól, hogy azt a nagyüzemi szemléletet még mindig vallja, miszerint a nagyüzemi és a mennyiségi felár révén sokkal jobb helyzetben vannak a nagyüzemek, mint a családi gazdaságok. Ha abból indulunk ki, hogy ugyanazt a tenyészanyagot, ugyanaz t a minőségű fajtát tartja az a családi gazdaság, még ha csak egykét kocáról van is szó, és annak az utódait hízlalja meg, de ugyanolyan jó minőségű táppal vagy gazdasági abrakkal kevert koncentrátummal, a Premixszel, mint a nagyüzemben, akkor semmivel se m rosszabb - és ezt a példát a vágóhídi minősítések mutatják , mint ha a nagyüzemből, akár egy 300 kocás telepről mennének a hízók. Magyarul itt sem szabad ezt a diszkriminációt tenni, mint ami jelenleg van. Természetesen az kellene, hogy a jelenleg nagyo n nyomott tenyészárak - és itt jönnek az exportlehetőségeink, mert még egyszer mondom, véleményem szerint akár a távolkeleti országokból is nagyon nagy igény van a jó minőségű magyar tenyészanyag iránt, de itt vannak a volt szovjet utódállamok, a délszláv válság, a volt jugoszláv utódállamok, a háború sújtotta sebeket most begyógyító gazdasági fellendülés, ezek mind kívánják a magyar tenyészanyagot. Óvom tehát a gazdákat attól a napi gyors sikertől, hogy most gyorsan eladom a malacot, és ezzel letudom. Ige n ám, de ha nem folyamatos közös gondolkodás és cselekvés van - értem ezalatt, hogy jó minőségű tenyészanyagot állítana elő az a gazda, amelynek most hosszú ideig meglesz a piaca, és Magyarországon ezért kellene megfizetni , a kormányzat segítsége is szük séges ahhoz, hogy minőségi munka folyjék, mert teljesen lecsökkent a tenyészállat becsülete Magyarországon. Ha újra meglenne a jó minőségű tenyészállat becsülete, amelyet - még egyszer mondom - hosszú távon el lehet adni, külföldre exportálni lehet, ha ezt megfelelően preferálná, támogatná az állam, akkor a jelenlegi szomorú helyzeten változtatni lehetne. Tehát a jó minőségű biológiai alapok fejlesztését mindenképpen segíteni kell. A középkeleteurópai országok, sőt az ázsiai országok felé is viszonylag jó l lehet értékesíteni a tenyészállatokat, és a magyar kapacitás ezt még engedi is.
