Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
255 munkavállalónak azzal, hogy ő most egy teljesen törvénytelen dolgot cselekszik, és úgymond törvényen kívüli helyzetben él. A harmadik - amit itt említettek mások is - a biztonság célja, azaz hogy azokat a munkavállalókat is valamilyen biztonsági garanciákkal lássuk el, akik eddig ezekkel adott esetben akár az egészségügyi ellátás, akár a nyugdíj területén nem rendelkeztek. A munkavállalói körnél - többen is szóltak erről - tulajdonképpen három csoportot lehetne meghatározni, akire érdemes a szabályokat megalkotni. Az egyik az, akiket úgy lehetne nevezni, hogy munkaviszonyban állnak, de e mellett alkalmanként dolgoznak. A másik az a kör, amelyiknek a tagjai munkanélk üliek vagy valamilyen szociális ellátásban részesülnek. A harmadik pedig a dolgok logikája szerint egyik előbbi csoportba sem tartozik, tehát sem nincs munkaviszonyban, sem nem munkanélküli; ezen csoport gyakorlatilag semmilyen jogviszonyban nincsen, feket én dolgozik, munkát vállal, jobbára vidéken, faluhelyen. Ha a munkáltatói kört megnézzük, akkor ugyancsak három kör lehet. Az egyik az, amikor bárki alkalmi munkára felvesz valakit, és valamilyen munkát végeztet vele. A másik kör - amiről itt már több szó esett - az, aminek a tagjai, jellemzően, mondjuk, a mezőgazdaságban, az építőiparban, valóban alkalmilag foglalkoztatnak egykettőhárom vagy éppen tíz embert kéthárom, négyöt vagy tíz napra. A harmadik pedig az egyéni vállalkozók, akik ugyancsak tartós foglalkoztatás mellett élnek az alkalmi foglalkoztatás lehetőségével. Megítélésem szerint ezen hármas tagolásnak akár az egyik, akár a másik oldalára nézve, a törvényjavaslatnak meg kellene céloznia a megfelelő szabályozást. A törvényjavaslat 2. §a határo zza meg azt, hogy mi minősül alkalmi foglalkoztatásnak. Megítélésem szerint pontosan az előbbi tagozódást figyelembe véve el kellene azon gondolkodnunk, hogy a legfeljebb öt egymást követő naptári napot feljebb vigyük, mert bizony előfordulhat, például pon tosan az előbb említett őstermelői körben az, hogy alkalmilag szükség van több embernek öt, tíz, tizenöt napos, egyhuzamban történő foglalkoztatására, ha kampány jellegű munkák vannak. Ez lehet a mezőgazdaságban a kora tavaszi munkáktól - a metszéstől és a többitől - kezdve egészen az őszi betakarításig. Ez a legfeljebb öt nap szerintem tehát ennek a második csoportnak talán kevés lenne. Annak, aki alkalmilag foglalkoztat egyegy napra, természetesen elég, de attól tartok, hogy őket ezután sem fogjuk tudn i meggyőzni, hogy érdemesebb törvényesen bejelenteni valakit és leadózni vagy a közterhet kifizetni utána, mert valószínűleg ezt a jövőben sem fogják megtenni. A másik, ami ugyancsak kérdéses, hogy érdemese a naptári hónapon belül is szabályozni még a leg feljebb tizenöt naptári napot, mert ez szerintem ismét azzal a kívánalommal áll szembe, amit az előbb is mondtam, hozzátéve azt, hogy vidéken, faluhelyen bizony nagyon sokszor ugyanazok az alkalmi munkavállalók vannak, tehát nem lehet megkerülni azt, hogy egyegy esetben egy hónapban bizony tizenöt napot meghaladóan is foglalkoztatnak valakit, és aztán a következő kéthárom hónapban pedig nem. A 120 napos időről valóban lehetne vitatkozni, mert ismerünk olyan helyzeteket - és újabban egyre tö bb van , amikor főképp faluhelyen ismét egyre többen vannak olyanok, akik kifejezetten alkalmi munkavállalásból gondolják az életüket megszervezni, tehát nem feltétlenül akarnak tartós munkaviszonyba menni. Ezt az adott helyzet is kívánja, tehát el tudnám képzelni, hogy a 120 napot kicsit felemeljük mondjuk 140160 napig, ezzel lehetővé téve - még egyszer mondom - azt, hogy mondjuk, februártól novemberig viszonylag kampányszerű foglalkoztatásokat is kiálljon a törvény szabályozása. A törvénynek e része, am ely az alkalmi munkavállalói könyv kiállításával foglalkozik - és nagyon üdvözlöm azt a részét, amely lehetővé teszi, hogy a települési jegyző megállapodást kössön a munkaügyi központtal , bizony nagyon fontos, és ebben egyetértek Kávássy képviselő úrral. Tehát ha csak lehet, minél lejjebb kell vinni az ügyek intézését, ne kelljen a megyeközpontba vagy a 203040 kilométerre lévő városba bemenni a munkaügyi kirendeltségre, hanem a jegyző is el tudja intézni. Én még ehhez képest növelném is a jegyző lehetős égeit, tehát megfontolásra javasolnám az
