Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. CZUCZI MIHÁLY (SZDSZ):
246 benne, hogy a 700, vagy ha van módosításra lehetőség, akkor a 400 vagy 500 forintot fogják választani. De legalább, mint az elején is mondtam, ezzel azt a célt érjük el, hogy a munka világába - minimálisan számolva - az a 2530 ezer munkanélküli legálisan visszakerül, és 180 napos biztosítási időt is szerezni fog. A közteherjegyek elkészítését és forgalmazását a Pénzügyminisztérium szervezi, illetve az alkalmi munkavállalói könyvek elkészítésére és terítésére a Munkaügyi Minisztérium vá llalkozott, illetve az ő feladata. Reméljük, ez valóban a gyakorlatban is úgy fog érvényesülni, ahogy ezt a törvényjavaslat megfogalmazza, és a munkaügyi központoknál úgy lehet hozzájutni és olyan egyszerű nyilvántartással, mint ahogyan a javaslatban ez me gfogalmazásra került. Ennek ellenére a törvényjavaslat néhány olyan gondolatot fogalmazott meg bennem is és magában a frakcióban, illetve a foglalkoztatási bizottság tagjaiban, mint például a törvényjavaslat 5. §ának (4) bekezdése, melyben a munkanélkülie k az alkalmi munkavállalói könyvre vonatkozó kérelmét szabályozza, és a munkanélküli fogalmát illetően a foglalkoztatási törvény 58. §a (5) bekezdésének d) pontjára utal, mely szerint a munkanélküliként történő minősítéshez már szükségszerű feltételként t artalmazza a munkanélküli munkaügyi központban való nyilvántartását. Tehát a törvényjavaslat (4) bekezdése második mondatának talán helyesebb lett volna az a megfogalmazása, hogy "akit a munkaügyi központ munkanélküliként nyilvántartásba vett". Mert úgy ér zem, ha az előző mondat alkalmas, akkor ugyanaz a feltétel megkettőződne. A 6. §ban kapcsolódó indoklásban szerepel, hogy csak teljesen kitöltött sor és abban a munkáltató és a munkavállaló aláírása együttesen minősül a munka törvénykönyve szerinti munkas zerződésnek. Álláspontom szerint célszerű lenne megfogalmazni a törvény szövegében is az egyértelműség és az esetleges ebből adódó munkaügyi viták elkerülése érdekében. A 6. § (7) bekezdése a munkáltatót mentesíti a társadalombiztosítási jogszabályban előí rt nyilvántartási és bejelentési kötelezettsége alól. Célszerű lenne ezt a rendelkezést az 5. § (8) bekezdése után egy újabb (9) bekezdésben rendezni, mivel az adatszolgáltatásról a 5. §ban már szó esett. A másik, ami szintén több gondolatot felvetett ez idáig: a 8. § (2) bekezdése mentesíti a magánszemélyt az adóbevallás alól, ha bérjövedelme kevesebb, mint évi 250 ezer forint, és nyugdíján vagy az szjaval azonosan adózó jövedelmén kívül más szja szerinti adóbevallás alá eső adóköteles jövedelme nem volt . Az indoklás szerint a rendelkezés szinkronban van a személyi jövedelemadó törvény legújabb módosítása alapján a 0250 ezer forint jövedelemsáv utáni 20 százalékos jövedelemadó mértékével, tehát ez nem áll összhangban a fenti rendelkezéssel. Azonban a sze mélyi jövedelemadó fizetése alól el lehet térni törvényi rendelkezéssel, tehát ha a jogalkotó szándéka az egyszerűsítés, akkor helytálló az adott rendelkezés, hogy összhangba kell hozni a személyi jövedelemadófizetéssel, illetve ennek a módosításával. A j avaslat rendelkezik az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásról; kivéve a baleseti táppénz nem illeti meg, mentesül viszont a 4 százalékos egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség alól is. Az indoklás szerint az egynapos munkaszerződés indokolja azt , hogy a közteherjegy nem tartalmazza ezt a járulékot, mivel egy nap után ezen a jogon nem jár táppénz. Véleményem szerint azzal, hogy a törvényjavaslat nem teszi kötelezővé az egészségbiztosítási járulék fizetését, diszkriminálja az alkalmi munkavállalóka t a táppénz megszerzésével kapcsolatban a többi munkavállalóhoz képest. Az a tény, hogy az alkalmi munka során teljesített munkanapok beszámítanak a szolgálati időbe, maga után kellene hogy vonja azt a lehetőséget, hogy a munkavállaló jogosult legyen a táp pénzre is, ha ő fizeti a meghatározott járulékot. Aránytalan méltánytalanságot jelent például az a rendelkezés, hogy a munkavállalónak, aki egy évben, mondjuk, ledolgozza ezt a 90 napot, megbetegedése esetén semmiféle lehetősége nem nyílik a keresőképtelen ségéből adódó anyagi hátrány csökkentésére. Ráadásul a foglalkoztatási törvény és a munka törvénykönyve is ellentétben van egymással, ugyanis a foglalkoztatási törvény szerint munkaviszonynak tekintendő, mert csak munkaviszony után lehet munkanélküli járad ékot fizetni. Ha a foglalkoztatási törvény szerint ez munkaviszony, akkor az Mt.
