Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KISS PÉTER munkaügyi miniszter:
243 kell az APEHnek és kérnie kell a visszafizetést. Tehát mindig jelentéskötelezett a munkavállaló, vagy ő fizet, vagy őneki fizetnek; eszerint át kellene alak ítani. Gondot okoz a mezőgazdasági kistermelőknek - ahol valamennyien tudjuk, milyen alacsony a jövedelmezőség , hogy igen nagy járulékfizetési terhet ró rájuk ez a törvény. Ha a kormány által javasolt sávos járulékfizetés mértékét fogadjuk el, amit borza sztóan magasnak tartanak, akkor 1200 forintot kellene fizetni, mondjuk, egynapi 15001800 forintos munkavégzés esetén. Ezért azt gondolom, ennek mértékét, ha nem is az általuk korábban, a kormánnyal való tárgyalás időpontjában kért 200300 forintra, de min denképpen csökkenteni kell az 1200 forintról. Még egy dologról szeretnék szólni. A szociális bizottsági ülésen hiányoltuk az Egészségbiztosítási Önkormányzat szakmai véleményét erről a benyújtott törvénytervezetről. Megkaptuk; gondolom, képviselőtársaim is a kezükben tartják, és nemcsak a költségvetési bizottság tagjai kapták meg ezt az anyagot. Akkor a bizottsági ülésen is elmondtam: nagyon sajnálom, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár éppen a saját delegálásának biztosításával volt elfoglalva és nem egy i lyen jelentős törvénytervezet szakmai vitájával. Furcsa ez az anyag. Csak idézni szeretnék belőle kéthárom megfogalmazást: Az első azt mondja, hogy a törvénytervezet nem érheti el a célját, a legkevésbé sem alkalmas a magyar gazdaságban a feketefoglalkozt atást kiváltó érdekek megszüntetésére, de még kiszürkítésére sem. A tervezet elfogadása és megvalósítása csak kudarcot eredményezhet a kormány számára. Nem illeszkedik a jelenleg hatályos jogi infrastruktúrába, nem törvényi szintű szabályozást igénylő kérd és. A törvénytervezet az alkalmi foglalkoztatottak körét - miután hatálya a természetes személy munkáltatókra vonatkozik, leszűkíti az alkalmi munkásokra, egy bizonyos napszámosi körre, a globális munkaerőpiac elhanyagolható szegmensét célozza meg. A hatál yba léptetés tervezett időpontja véleményük szerint a közbeszerzési törvényben foglaltak alapján irreális. (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) No persze bennem is felmerült a kétség, hogy ezt valóban el lehete fogadni ko moly szakmai anyagnak az Egészségbiztosítási Önkormányzat részéről. Ezt nem tudom megítélni, de úgy tűnik, nem volt előzetes egyeztetés a törvény beterjesztői és az egészségbiztosítási vagy tbönkormányzat között. Vagy ha igen, akkor a kormány vagy a beter jesztők nem vették figyelembe azokat az alkotmányos és jogi aggályokat, amelyek ebben az anyagban meg vannak fogalmazva. Lehet, hogy ez az anyag minősíti azt az Egészségbiztosítási Önkormányzatot, amely delegálása ellen mi annak idején tiltakoztunk. Köszön öm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Miniszter úr, szólni kíván? (Kiss Péter: Csak két percben.) Miniszter úrnak nincs időkorlátja. Megadom a szót Kiss Péter munkaügyi miniszter úrnak. KISS PÉTER munka ügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy e késői óráig vártunk arra, hogy erről a nagyon fontos törvényről a párbeszédet általános vita keretében folytathassuk, egy konkrét kérdésre szeretnék kitérni, hogy a következő felszól alásokban már ne kelljen erre a kérdésre kitérni: ez pedig az egészségbiztosító álláspontja. Úgy van, ahogy Szilágyiné Császár Terézia említette. Valóban, a vélemény elmondása vagy el nem mondása annak a felelőssége, aki ezt megteszi. Ilyen értelemben az E gészségbiztosítási Önkormányzat álláspontja ellentmondásos, hogy ezzel az árnyalt szóval éljek. Amikor a kormány tárgyalta ezt a kérdést koncepció formájában és a fő tételeiben, akkor határozottan támogatta a kormányülésen, majd a későbbiekben két hónapon keresztül sem a közgyűlésnek, sem az elnökségnek nem volt lehetősége - a két testületnek - arra, hogy ezt tárgyalásba vegye.
