Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
238 Tisztelt Ház! A vitában az elvi nézetkülönbségek mellet t aggályok fogalmazódtak meg a reformjavaslatok kiérleltségével, illetve az 1998. január 1jei indítás feltételeinek megteremthetőségével kapcsolatban. Köztudott, hogy a benyújtott javaslatok már sokszori átdolgozás utáni változatokat jelentenek. A bürokra ták tapasztalata szerint az előterjesztések az ismételt átdolgozások során egy darabig javulnak, majd romlani kezdenek. Attól tartok, hogy már jelenleg is túlvagyunk ezen az optimális ponton, ezért is a bizottsági munkánk keretében történő átfésülést, ille tve a vitáktól függően lényeges részügyek tartalmi korrekcióját követően most már dönteni kellene. Komolyabbnak tartom azokat az aggályokat, amelyek a reform '98. január 1jei technikai indításával kapcsolatosak. A technikai indítással kapcsolatosan - külö nösen ami a ma katasztrofális állapotban lévő társadalombiztosítási nyilvántartások állapotát illeti - nekünk is vannak aggodalmaink, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a javaslat átmeneti szabályokat tartalmaz. Így a legérzékenyebb ponton, az eg yszeri tagdíjak kiválasztott pénztárba való eljuttatása tekintetében '98. július 1jétől történik csak az átutalás havonkénti ütemezésben, s így ekkor kell az informatikai háttérnek minimális szinten működőképesnek lennie. (20.10) Az első félévi befizetése k is ekkor kerülnek egy összegben, kamattal növelve átutalásra. Ezzel az átmeneti szabályozással a bevezetés technikailag reálisnak ítélhető, hiszen azon nyilvántartás, amely a tőkefedezeti rendszer működéséhez szükséges, a pénztárak megalakulásának időpon tjára mindenképpen létrehozható. Tisztelt Ház! A nyugdíjreform szükségességének elvi elismerése mellett több ellenzéki párt gyakorlatilag a magyar történelmet végigkísérő egyik tradicionális gondolkodás folytatásaként az "Ej, ráérünk arra még!" Pató Páli álláspontra helyezkedik. Szilárd meggyőződésem, hogy nem érünk rá. Nem értünk rá '95 elején sem, amikor a kényszerek talán nyilvánvalóbbak voltak. De ma sem érünk rá, hiszen az ország hosszú távú fejlődési esélyeit ezeknek az éveknek a történései, a makrog azdasági stabilizációt követően az átfogó reformok meggyorsítása és ezekkel a gazdasági és társadalmi rendszerváltás sikeres befejezése dönti el. Márpedig ez a nyugdíjreform mindenekelőtt a társadalomnak, de emellett a gazdaságnak is kedvezőbb rendszert ho z létre. Mindezért kérem, a tisztelt Ház bocsássa részletes vitára a beterjesztett törvényjavaslatokat, s a további munkát úgy szervezze, hogy a törvénycsomag elfogadására a nyári szünet előtt kerülhessen sor. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti pad sorokban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Keller László államtitkár úrnak. KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Folytatnám - mint előterjesztő - a sort. A hagyományos felosz tókirovó, vagy - ahogy több képviselőtársam, megítélésem szerint is helyesen nevezte - kirovófelosztó nyugdíjrendszer korszerűsítésével kapcsolatban megfogalmazódott néhány tapasztalatot szeretném röviden ismertetni. Az igen hevesen, szenvedélyesen kezdő dött vitában fokozatosan teret nyert az ellenzéki képviselők többségénél is a felelősségteljes, a szakmai kérdéseket előtérbe helyező, konstruktív véleménynyilvánítás. A hozzászólásokban senki nem kérdőjelezte meg, hogy a felosztókirovó nyugdíjrendszer ko rszerűsítése a '91es országgyűlési határozatban rögzített alapelvek, követelmények szerint történik. Ennek talaján a nagy többség egyetért azzal, hogy egyrészt erősíteni kell ebben az alrendszerben is a járulékbefizetés és a nyugellátás kapcsolatát; másré szt a teljesítményelvű, a biztosítási szempontokat egyértelműbben érvényesítő nyugdíjrendszert kell kialakítani; végül
