Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MOLNÁR GYULA (MSZP):
212 Hogy a foglalkoztatási törvényből kiemel egy b izonyos jogintézményt, és utána ezt a munka törvénykönyvébe helyezi át, majd miután ez megtörtént, ezt a közalkalmazotti törvényben is véghez kell vinni; egyszerre módosít a munka törvénykönyvön kívül további három másik törvényt; a tárgyalásnál kiderült, hogy a kormánynak be kellett avatkozni, és ezen módosításnak egy részét kormánypárti képviselői módosításokkal kivenni; a kormány tervezte elhagyni a háromnapos betegszabadság intézményét, majd kormánypárti képviselők módosítására mégis benne maradt - úgy gondolom, hogy ehhez a jogalkotási munkához a Magyar Demokrata Néppárt hozzáállása csak nem lehetett. Köszönöm. (Taps az MDNP soraiból.) A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabály okról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala . Az előterjesztést T/3482. számon, a bizottságok együttes ajánlásait pedig T/3482/6. és T/3482/8. számokon kapták ké zhez képviselőtársaim. Megadom a szót Molnár Gyula képviselő úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. MOLNÁR GYULA (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. 1996 novemberében nyújtottuk be két képviselőtársammal - Szabó Lajos Mátyással és Csizmár Gáborral - önálló törvényjavaslatunkat, amely a lakástörvény egy bizonyos passzusát, a kényszerbérletek ügyét kívánta volna rendezni. Azt gondolom, ismert mindenki számára, aki valamilyen módon a választókörzetében találkozott már ezzel a problé mával, hiszen mindkét szereplőt - mind a bérlőt, mind pedig a bérbeadót - egyformán sújtja a kialakult helyzet. Szándékaink az elmúlt évben azok voltak, hogy az 1996. december 31én lejáró határidőt a parlament hosszabbítsa meg 1998. december 31éig, hisze n információink szerint 18002000 esetben nem sikerült az önkormányzatoknak megoldást találni erre a problémára. A másik szabályozandó kérdés szándékaink szerint az volt, hogy a kialakult bizonytalan lakbérviszonyokban valamilyen módon a bérlők számára és a bérbeadók számára megnyugtató megoldást találjunk vagy a lakbér limitálásával, vagy pedig a később kialakult kompromisszum szerinti megoldással. Az elmúlt évben két parlamenti bizottság - az önkormányzati bizottság és az alkotmányügyi bizottság is - nagy többséggel támogatta a javaslatunkat. Akkor összegyűjtöttük a sürgősséghez szükséges aláírásokat, sőt, mire a rendkívüli ülésszak kezdődött, összegyűjtöttük a szükséges aláírásokat ehhez is. Ennek ellenére nem került a tisztelt Ház plénuma elé szavazásra az ügy. Eközben a határidő természetesen módosult, hiszen kicsúsztunk az 1996. december 31éből. Ennek ellenére, azt gondolom, példa nélküli folyamat keretén belül három bizottságból alakult egy bizottságközi albizottság, vegyesbizottság, amely kifejezette n azt tűzte célul maga elé, hogy megpróbálja ebben a kérdésben azt a kompromisszumot kialakítani, ami mindkét fél vagy minden szereplő számára elfogadható. Egy nagyon jó hangulatú, jó együttműködés alakult ki a bizottságon belül. Külön szeretném kiemelni e zen albizottság munkájában az ombudsman szerepét, hiszen rendkívül sokat segített azon szakmai problémák megoldásában, amelyek ezen kérdések kapcsán
