Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABÓ TAMÁS (MDNP):
151 A harmadik dolog az önszerveződés ügye. Rengeteg félértést érzékeltem a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban, mintha ezek nem öntulajdonú, önkormányzó, önigazgató szervezetek lennének, és minden oldalról érzékelni lehetett ezt a különbségtételt. Egy biztos, ha ugyanaz lesz a logikája a magánnyugdíjpénztárak szerveződésének, mint az önkéntes nyugdíjpénztárak szerveződésének, akkor meg lehet különböztetni két szerveződési logikát, amelyek köz ül az egyik profitlogikájú: amikor megszervezik, amikor nem cégek, földrajzi régiók állnak össze a maguk számára nyugdíjpénztárt csinálni, hanem valóban profitcentrumok szervezik meg ezeket, amilyenek a nagy biztosítók vagy a nagy bankok. Én azt gondolom, nem tiltással kell ez ellen fellépni, hanem annak a felismerésével, hogy mi a társaság érdeke. Azt pedig szeretnénk elkerülni - és ez ügyben szintén módosításokat teszünk a javaslathoz , hogy az állam külön kiadásokba verje magát azért, hogy felálljon az intézményrendszer. Így például határozottan hibásnak tartjuk azt, hogy a területi pénztárak tekintetében az állam bizonyos feltételekkel, de költségvetési forrást kíván ide átcsoportosítani. A szabadságfok a következő kérdés. Szeretnénk bővíteni az emberek döntési lehetőségét abban, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben maradnak vagy átmennek a magánnyugdíjrendszerbe, és azon belül is legyen nagyobb a szabadságfokuk, hogy hogyan és miként készülnek fel a nyugdíjra. Csak címszavakban szeretném mege mlíteni, milyen területen látunk lehetőséget arra, hogy a szabadság fokát bővítsük az egyéneknek, az ő munkáltatóiknak a nyugdíjra való felkészülés tekintetében. Az első az, hogy mennyit lehet befizetni a magánnyugdíjtőkeszámlára. Miért kötjük meg csak 10 százalékban? Miért nem adhatunk lehetőséget az egyénnek - életpályájától és keresetétől függően , hogy a kötelezően befizetendő minimumon felül hadd fizessen többet, ha kedve tartja? Vagy: miért kötjük meg a munkáltató kezét, ha ki akarja egészíteni, ami t be akar fizetni az egyéni nyugdíjtőkeszámlára, hogy csak 10 százalékra egészítheti ki? És ha egy cég pont azzal akarja megtartani a legjobb embereit és egyáltalán tartósan megtartani, képezni egy egész gárdát, hogy ő komoly nyugdíjpreferenciát ad számára , miért nem tesszük lehetővé neki? Vagy ha valaki mást akar támogatni, a gyerekét, miért nem tehet az ő számlájára például, a magánnyugdíjtőkeszámlájára befizetéseket? A másik ilyen szabadságfokkérdés a belépés és visszalépés kérdése. Nagyon merevnek tart juk ezeket a szabályokat, hogy 2000ig lehet csak belépni, hogy csak egyszer lehet visszalépni. Ennek lehetnek rugalmasabb megoldásai, mert az élet sokkal színesebb, mint amilyennek ebben a törvényjavaslatban látjuk. Nagyon fontosnak tartjuk a döntés szaba dságának megteremtését abban, hogy hogyan kapjon életjáradékot az egyén a magánnyugdíjrendszerből. Rendkívüli fontosságot tulajdonítunk annak, hogy ne a pénztár döntsön az egyén helyett például abban a kérdésben, hogy biztosítást vásárolnak számára vagy se m. Ezt okvetlenül az egyén döntésére kell bíznunk, mert a tulajdonnal való rendelkezés szabadsága és az abban való korlátozás alkotmányos tilalma ezt feltétlenül indokolja. Végül a harmonizáció kérdésére szeretnék kitérni. Ez az előretörő törvénycsomag nag yon sok tekintetben nem tekint arra, hogy a körülötte levő törvények milyenek. Csak a legszorosabb törvényekre szeretnék utalni, például az önkéntes biztosítópénztárakról szóló törvényre. Nincs harmóniában az előttünk fekvő javaslat és a legszorosabb össze függésben levő önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvény a következő pontokban: Hol lehet különbséget tenni a munkáltató által adott nyugdíjtípusú jövedelmekben? Az egyikben tizenöt év, a másikban tíz év. Nyilván könnyű ezt feloldani, mert csa k egy döntés kérdése. Vagy például - ez egészen kevés embert érint - a számviteli előírások rendjében súlyos különbségek vannak. Az egyiknél egy pénzforgalmi szemléletű, a másiknál egy üzemgazdasági szemléletű kettős könyvvitelt kell alkalmazni. Abszolút i ndokolatlan a különbségtétel!
