Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
138 szorulna alapvető átalakításra, emellett pedig meg kellene szüntetni a munkaadó és a munkavállaló közös érdekeltségét a járulékfizetési kötelezettség alóli kibúv ásban, így a feketemunkában vagy a minimálbérrel való hivatalos szerepeltetés kölcsönös elfogadásában. Határozottabbá, világossá kellene tenni a nyugdíjrendszer és a szociálpolitika jelenleg elmosódó határait is. Ez megköveteli, hogy a nyugdíjrendszer vilá gossá tegye a nyugdíjjogosultság elnyeréséhez szükséges feltételeket. De ezzel párhuzamosan gondoskodni kell a nyugdíjrendszerből valamilyen oknál fogva részben vagy teljesen kiesők időskori megélhetéséről is. (11.20) A szociálpolitika kell hogy átvegye a mai nyugdíjrendszer egyes feladatait. Ez természetesen növeli az erre fordított költségvetési kiadásokat, elsősorban az önkormányzatoknál, amelyek képesek a rászorultság megállapítására. Az utóbbi időben azonban ezeknek az önkormányzatoknak csak feladatoka t adtunk, feladatokat rótt rájuk a kormány, és ehhez megfelelő pénzügyi forrást nem biztosított. Tisztelt Országgyűlés! Mi is az új nyugdíjreformnak, javaslatoknak a valódi célja? Hogy hogyan legyen finanszírozható a tb? Hogyan legyen finanszírozható a köl tségvetés? Egyszóval az államháztartás rendbetétele lenne a cél? Azaz semmi, de még nem is reform? Na persze ezt nem is mondja ki semmifajta dokumentum alapcélként! Ami megjelenik, az a mai és a jövőbeni nyugdíjasoknak beígért, kiszámítható, biztonságos és a jelenleginél előnyösebb rendszer, ami a mai pazarló közgondolkodás helyett az öngondoskodást helyezi a központba. Ez biztatónak tűnik - de vajon megalapozotte? S vajon tényleg az egyéni érdek előtérbe kerülése a cél, amit egy reformnak meg kellene való sítania? A "mindenki egyért és mindenki mindenkiért" elve helyett teljesen "az egy az egyért" elvéé a jövő? Ez lenne a reform lényege? És tessék mondani: kinek jó ez egyáltalán, s jó ez nekünk, a leendő nyugdíjasoknak? Nagyon úgy tűnik, hogy a reform döntő en az államháztartás finanszírozhatóságára helyezi a hangsúlyt. Ha a kötelező tőkefedezeti magánpénztárak biztonságos befektetést keresnek, akkor kínálkozik az állampapír. Nem is véletlen, hogy ennek hozamával számolnak a háttéranyagokban; igaz ugyan, hogy érvként gyakran elhangzik e modell előnye, hogy a vállalkozások a fejlesztésekhez is hosszú távú forrásokat tudnak generálni. Most egyelőre leginkább az állampapírok jöhetnek szóba, hisz még kevés az egyébként virágzó tőzsdénken a stabil vállalati papírok száma és aránya. Az ugyanis igen nagy kérdés, hogy mennyiben lesznek a vállalkozások értékállóak, hiszen a pénztárnak nagyon hosszú időre kell garantálnia a befizetett tőkét és annak hozamát. Nagy kérdés, hogy a magyar pénztárak rendelkezneke majd olyan szellemi tőkével, szakmai felkészültséggel, hogy várhatóan a hozzájuk átcsoportosuló, a bankszektorból is átáramló megtakarítások forgatására, befektetésére oly módon lesznek készek, hogy a hatalmas összegek biztonságos kezelése ne veszélyeztesse az egész gazdaság működését. A kihívás és a felelősség tehát óriási. Nem beszélve a forrásoldalról, hisz a befizetéseknek a leendő nyugdíjasok egzisztenciáját, jövőjét kell majd biztosítani húszharminc, esetleg ötven év távlatában is. Ré gen rossz, ha az egyik nyugdíjas rosszabbul jár azonos befizetés mellett, mint a másik, holott neki végső soron érdemben semmi ráhatása nincs a pénztár menedzselésére, legfeljebb átviheti megtakarítását egyik pénztárból a másikba. Persze mindenki a jobbikb a akar majd átlépni, csakhogy akkor már az sem lesz jó, hisz ha eddig nála voltak a legjobb papírok, akkor egy bővebb forrás mellett csak rosszabb papírok beszerzésére van lehetőség. A vége az, hogy valamennyi pénztár egyenletes összetételű, a nemzetgazdas ági hozamátlagot kifejező portfóliót kell hogy összeszedjen. De akkor meg mi értelme van a sok versengő pénztárnak? Esetleg a pénztárszervező lobbyk, illetve alapok menedzserei érdekeltek a dologban, avagy lesznek zárt pénztárak, ahol a bennfentesek lefölö zik majd ezeket az összegeket? Ma talán a legkomolyabb hosszú távú probléma a krónikus népességfogyás, amely a nyugdíjrendszerrel összefügg. A parlament által most tárgyalt törvénycsomag háttéranyagai száraz tényként számolnak be erről. A hatalmas arányú n épességcsökkenés a társadalombiztosítási rendszer
