Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP):
136 egybevetéséből alakult ki az a kompromisszum, ami sajátos módon ezt a vegyes szabályozást alakította ki. Szeretnék utalni arra, hogy Cse hák Judit képviselő asszony elmondta a fölszólalásában: igenis mérlegelés tárgya volt a szocialista frakción belül egyebek mellett az is, hogy argentin mintára a kvázi kötelező jelleget mint lehetőséget is vizsgáljuk. Ennek az a lényege, hogy ha egy pályak ezdő nem nyilatkozik arra nézve, hogy nem kíván belépni a tőkefedezeti jellegű nyugdíjpénztárba, akkor a részvétele kvázi kötelezővé válik. Még egyszer mondom, nem azért hozom szóba, mert úgy gondolom, e tekintetben újabb vitát kellene indítani. Jelezni sz erettem volna példával is, hogy általában a képviselők körében, de a szakma körében is nem a tőkefedezeti pillér elutasítása a domináló vélemény, sokkal inkább a bevezetés kisebbnagyobb finom részletszabályai körül alakultak ki viták. Hasonlóképpen lehete tt találkozni olyan álláspontokkal is, amelyek a tervezett lépések makrogazdasági hatásaival kapcsolatban fogalmaztak meg aggályokat. Mások azt hangsúlyozták, hogy az átmenet szabályai által érintett kör számára nem lehet hátrányos a reform. Ismét mások ki fejezetten a megvalósíthatóság oldaláról fogalmaztak meg kételyeket. Mindezt tehát azért hozom szóba, mert a Szocialista Párt képviselőcsoportján belül is folyamatos viták zajlottak, zajlanak a nyugdíjreform fontos részleteiről, miközben én magam azt gondo lom - és azt hiszem, többségében ezt gondoljuk , helyes lépés volt az, hogy a kormány elszánta magát a tervezet benyújtására. A beterjesztett törvénytervezetcsomag alapvetően támogatható, de minden egyes részkérdésre újra és újra vissza lehet térni, viss za kell térni mindaddig, amíg nem szavazunk, nem döntünk róluk. Ezek mind vizsgálandó kérdések, mert nem akármilyen jelentőségű ügyről van szó. Éppen ezért sokan úgy gondolják, hogy lehet és kell támogatni a tervezett nyugdíjreformot, de meg kell fogalmazn i saját magunk számára is bizonyos követelményeket. Ilyen például az, hogy egyértelmű szakmai és politikai felelősséget kell vállalnunk azért, hogy a tervezett lépések makrogazdasági hatásait a lehető legjobb tudásunk szerint, a rendelkezésre álló minden i nformáció és mértéktartó előrejelzés figyelembevételével ítéltük meg. Kötelezettséget kell vállalnunk arra, hogy a nyugdíjreform miatt a felosztókirovó rendszer által a már jelenleg nyugdíjasoknak nyújtott ellátások nem sérülnek, azaz nem ők fizetik meg a z átalakulás bizonyos költségeit. Kötelezettséget és szakmai felelősséget kell vállalnunk azért, hogy az egyébként önmagában is meglehetősen bonyolult társadalombiztosítási, nyugdíjbiztosítási jogszabályok átalakítása nem vet fel olyan kodifikációs problé mákat, mint egyes esetekben az esetleges túlszabályozottság vagy a törvényi lyukak kérdése, a túlzottan magas számú felhatalmazottság kiegészítő jogszabályok kiadására és így tovább. Szakmai és politikai felelősséget kell vállalnunk azért is, hogy a megval ósuló nyugdíjreform technikai, technológiai szempontból, azaz mindenekelőtt a rendszer működését garantáló informatikai és ügyviteli háttér tekintetében megbízhatónak ígérkezik. Végül csak megjegyzem - ha nem is nagyon közvetlenül, de - valamiféle kapcsola tot érzek a tervezett lépés és valamiképpen még az általunk folytatott privatizációs politikával kapcsolatban is. Ha igaz az, hogy a nyugdíjpénztárakat jelentős befektetőnek számítjuk a jövőben, akkor erre is tekintettel kell lenni, amikor a jelenlegi jele ntős, nagy értékű vállalkozói vagyon privatizációjával foglalkozunk, mert azt gondolom, hogy ezeket a vonzó befektetési lehetőségeket legalábbis részben meg kell hagyni a nyugdíjpénztáraknak is, azaz tudni kell a bal kéznek, hogy mit csinál a jobb. Úgy gon dolom, hogy mindezek figyelembevételével a nyugdíjreformot érdemes megcsinálni. Érdemes, ha elősegíti a járulékfizetési készség javulását, ha erősíti a befizetett járulék és az igénybe vett szolgáltatások közötti kapcsolatot, ha növeli az időskorú állampol gárok szociális biztonságát, ha világosabbá teszi az állam és a járulékfizetésen alapuló biztosítás szerepét és kötelezettségvállalását, s ha még ráadásul makrogazdasági szempontból is ígérkeznek előnyei.
