Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. június 17 (285. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP):
133 gyökeres, mert abban mindenki egyetért ma Magyarországon, hogy változtatásra van szükség, viszont a kisebbnagyobb változtatásokban - úgy is mondhatnám, a toldozgatásbanfoldozgatásban - rejlő lehetőségek, tartalékok mára tökélete sen kimerültek. Talán nincs még egy olyan törvény és ahhoz kapcsolódó joganyag - az adótörvényekkel kapcsolatban nem végeztem ilyen számításokat , amely annyi módosítást élt volna meg, mint a nyugdíjrendszerhez kapcsolódó jogszabályok köre. Az 1975. évi I I. törvényt elfogadása óta csaknem ötvenszer, a végrehajtási jogszabályokat pedig hozzávetőleg százszor kellett a mai napig módosítani. Ez pedig - mondjuk meg úgy, ahogy van - nem válik egyetlen törvény, jogszabály előnyére sem, a kiszámíthatóságról, a jog biztonságról most nem is szólva. Mindamellett az átalakulás fokozatos, mert a társadalom egyik legnagyobb működő rendszeréről van szó informatikai, ügyviteli, pénzügyi szempontból egyaránt. Ami azonban ennél is fontosabb, tisztelt képviselőtársak, hogy min denekelőtt emberekről van szó. Kialakult, ismert feltételekről, formákról, tapasztalatokról, talán úgy is mondhatnám, szokásokról, amelyek egyszerre serkentői, de korlátai is a változások időbeli ütemezésének. És szó van természetesen egy politikai, vagy h a úgy tetszik, egy morális korlátról is, arról, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer által érintettekkel nem lehet megfizettetni az átalakulás árát. Ez is a fokozatosság vállalására és némiképp egyfajta óvatosságra intette a javaslattevőket, és inti a döntésho zókat is. Tisztelt Ház! Egy percig nem volt kétséges, hogy a beterjesztett törvényjavaslat kapcsán kemény vita elé néz a kormány - erre a pénzügyminiszter úr az expozéjában is kitért. Hangsúlyozta, ő nem naiv, tisztában van azzal, hogy a kormánypártok és a z ellenzéki pártok politikai érdekei oly mértékben eltérnek, kiváltképp egy évvel a választások előtt, hogy ennek a szempontnak, ennek a körülménynek alkalmasint alapvető szakmai szempontok is áldozatul eshetnek; mégis hangot adott annak a reményének, hogy azért alapvetően a szakmai szempontok és megközelítések fognak dominálni. Azt gondolom, ez a remény részben igazolódott, részben azonban nem igazolódott. Nem szeretnék tételesen reagálni a közvetlen előttem elhangzott hozzászólásra, de ezt azért szerettem volna újólag hangsúlyozni, mert ne gondolják a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim se, hogy a kormánypárti frakciók tagjai körében ne kellett volna lefolytatni rendkívül hosszú, sok energiát igénylő, alapvető jelentőségű vitákat, ne gondolják, hogy köztün k, abban a szűkebb körben is, akik valamilyen mértékben részt vettek a koncepció kidolgozásában, ne lettek volna éles viták mindaddig, amíg valamennyi fontos kérdésre a mai ismereteink és legjobb tudásunk szerint biztonságos válaszokat nem tudtunk volna ka pni. (11.00) Mindezek után néhány konkrét kérdésről: A nyugdíjrendszer problémáival foglalkozóknak és természetesen valamennyiünknek szembe kell nézni bizonyos alapvető tényekkel. Először is azzal - és erről nagyon sokszor esett itt szó, de nem lehet elégs zer hangsúlyozni , hogy lakosságunk öregszik. A 60 éven felüliek aránya fokozatosan növekszik, miközben az ország népessége csökken. E rendkívül összetett, pozitív és negatív okokra, tényezőkre egyaránt visszavezethető jelenség súlya, jelentősége, követke zményei természetesen a nyugdíjrendszer kérdéskörén messze túlmutatnak. Személyes véleményem szerint az a körülmény, amelyre demográfusok hívják fel a figyelmet, hogy változatlan trendek mellett 2050re 8,5 millió főre prognosztizálható az ország lakossága , olyan kérdés, amellyel átfogó módon igenis foglalkoznunk kell, mert itt egy rendkívül összetett gazdasági, szociális, kulturális, politikai és számos más vonatkozást is tartalmazó kérdéskörről van szó. A nyugdíjrendszer szempontjából viszont - mert marad junk ennél a tárgynál - ez azt jelenti, hogy az elkövetkező évek folyamán a járulékfizetők száma csökken, a nyugdíjasoké viszont növekszik. Ezt a finanszírozhatóság szempontjából vett problémát csak súlyosbítja a járulékfizetést megkerülők, elmulasztók mag as aránya, és természetesen a munkanélküliség is. Ennek az egyre feszítőbb
