Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 15 (293. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete 1997. július 8-án Madridban tartott csúcsértekezletének döntésével kapcsolatos politikai nyilatkozattervezet tárgyalása - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
1051 Megadom a szót Boross Péter frakcióvezetőhelyettes úrnak, aki az MDF képviselőcsoportjának véleményét fogja elmondani. DR. BOROSS PÉTER (MDF) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum nevében köszöntöm a madridi csúcs döntését, amely lehetővé tette, hogy Magyarország meghívást kapjon a NATO tagállamai sorába. Külön köszöntö m azt a belpolitikai helyzetet, amely mára kialakult, hogy rövid távú és nagyon jelentős politikai, szellemi és érzelmi metamorfózisok után ott tartunk, hogy ebben a parlamentben hét olyan párt foglal helyet, amely egyaránt helyesli, hogy Magyarország a NA TO tagja legyen. Eléggé ismert közhely, hogy a történelem az élet tanítómestere. Egy ilyen jelentős alkalommal célszerű emlékeztetnünk legalább közelmúltunkra. Arra a közelmúltra, amikor kívánságunk és érdekeink ellenére a kényszer arra késztetett és kénys zerített bennünket, hogy csatlakozzunk szövetségekhez, amelyek nem magyar célokat és magyar érdekeket szolgáltak. Hadd utaljak a háromhatalmi egyezményre, hadd utaljak a BerlinRóma tengelyre, mely Japánnal kiegészülve végül is Magyarországot csatlakozásra késztette, azt a magyar vezetést akkoriban, amelyik nem jó szívvel csatlakozott ehhez, de a kényszerek hatására. És hadd utaljak egy másikra, a közelről mindnyájunk által ismertre, az itt már szót kapottra, a Varsói Szerződésre, amely, úgy hiszem, történe lmünknek egy nagyon sötét és valóban minden érdekünkkel ellentétes folyamatát jelentette, és valóban kizárólag egy nagyon szűk politikai kamarilla kényszerítette bele ebbe az országot, legalábbis itthonról. Nagyhatalmi túlsúly a szövetsé gek jellemzője, olybá tűnik legalábbis a XX. században. És most eljutottunk egy olyan szövetségi rendszerhez, amelyhez Magyarország szuverén döntése alapján csatlakozik; olyan szövetségi rendszerhez, amelyben jól felfogott érdekei és más országokkal, már t agországokkal közös európai értékrendje dönti el, hogy tag kíván lenni vagy pedig nem. Úgy hiszem, valóban igazuk van azoknak, akik történelmi jelentőséget tulajdonítanak ezeknek az időknek, történelmi jelentőséget, egy súlyt, hogy országunk ebben a viharv ert középeurópai régióban maga dönti el, saját maga határozza el, érdekeit figyelembe véve határozza el, hogy tagja kíván lenni egy védelmi szövetségnek; olyan szövetségnek, mely garantálja a tagországok szuverenitását. Úgy hiszem, nem lehet ezt eléggé ha ngsúlyozni a múltbéli keserű példák után. Valóban elhangzott már itt a semlegesség, a sokak által félreismert, sokak által mégis vágyott vagy hirdetett semlegességi igény. (A jegyzői széket dr. Kávássy Sándor foglalja el.) Tisztelt Ház! Itt is van történel mi analógia. Emlékezzünk csak Belgium két világháború alatti semlegességére, hogy amikor az erő, a támadó erő, a nagyobb erő érdeke azt igényelte, hogy azt éppen ne tisztelje, akkor nem is tisztelte. (10.30) A semlegesség afféle fügefalevél lett; a történe lem erre tanít bennünket, amelynek eseményei, ha nem is precedensként, de tanulságként kell hogy szolgáljanak. És nem véletlen, hogy a szomszédunkban egy semlegesnek minősülő ország épp most fontolgatja - jelentős politikai erők fontolgatják , hogy ehelye tt a csatlakozás talán számukra is célszerű lenne - hadd tegyem hozzá: számunkra is, a határviszonyok átrendezése folytán. Úgy hiszem, ebben a történelmi időszakban választásunk sem lehet és nem is lehetett más. Azt, hogy európaiak vagyunk, nagyon sokszor elmondtuk. Azt, hogy értékrendben azonosak vagyunk, sokszor elmondtuk. De nyers érdekeinket talán ritkábban emlegetjük, pedig nyers érdekeink is annak szolgálatában állnak, hogy tagok legyünk. Minek a tagjai kívánunk lenni? Amihez csatlakozni szeretnénk, v alóban politikai szövetség is. Politikai szövetség, politikai követelményekkel, sajátos követelményrendszerrel, olyan igénnyel minden ország iránt, hogy belpolitikájában is feleljen meg azoknak a követelményeknek,
