Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 3 (249. szám) - A területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. DANIS GYÖRGY (SZDSZ):
972 tulajdonképpen erre a négy megyére az elmúlt években általában - most itt nem pontosan mondom a százalékot - 758 0 százaléka lett felhasználva a területfejlesztésinek nevezett - tehát ennek a bizonyos 18 milliárd nagyságrendű - pénzeszköznek. (20.10) Ugyanakkor a nagy pénztömegből, abból a 350 milliárdból csupán 99,5 százalék került felhasználásra ebben a térségben. Ez óriási különbség, azt hiszem, érzik képviselőtársaim ezt az ellentmondást. Hadd említsem meg azt, hogy például a magánszféra beruházásaiból, a jelenleg működő külföldi tőkéből, amely 1300 milliárd forint nagyságrendű, 73 millió - tehát körülbelül 6 szá zaléka - működik az országnak ebben, a negyedét kitevő részében. Vagy az egy lakosra jutó beruházások - 40 ezer forintjával - körülbelül fele az országos átlagnak. Tehát azt hiszem, a területfejlesztést sokkal komplexebben és alaposabban kell vizsgálnunk, mint a területfejlesztési támogatást, noha ez rendkívül fontos és nagyon jól működő intézmény. Befejezésül azt szeretném elmondani, tisztelt Országgyűlés: fontos, hogy közüggyé váljon a területfejlesztés, fontos, hogy ne szakítsa ez is ketté az országot go ndolkodásban és politikában, hanem tényleg azt várjuk elsősorban a kormánytól - de az Országgyűlésnek is nagyon sok ebben a feladata , hogy olyan területfejlesztési koncepciót készítsen, ahol igenis, megismerjük mindazokat a beavatkozási pontokat, ahova k ifejezetten, kiemelten, súlypontilag kell helyezni a figyelmünket, az államirányítás figyelmét, és olyan rangsorokat javasol és állít fel, amelyek az egyes térségek mielőbbi versenyegyenlőségét biztosítják. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Danis György képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. DR. DANIS GYÖRGY (SZDSZ) : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal kezdeném, hogy a miniszter urat az exp ozéban mondottak miatt szaván akarom fogni. Azt mondta a miniszter úr, hogy nyitott, a szakmai preferenciák közé milyen egyéb feltételrendszereket építsünk be. Erről szeretnék egypár szót szólni. Hatvani képviselőtársam elég szélesen kitért arra a dilemmár a, hogy mely térségeket hogyan kell preferálni - nem könnyű kérdés valóban. Magyarországra jellemző az, hogy nagyon sok tévképzet él, nem igazán igaz az, hogy fejlett Dunántúl és fejletlen Alföld. Nem igazán igaz az, hogy Budapest környéke preferált, nem i gazán igaz az, hogy Szabolcs - Hatvani képviselőtársam mondta - olyan tragikus helyzetben van. Ugyanakkor be tudok számolni Somogynak, Tolnának olyan térségeiről, ahol ugyanolyan határozott, nagy gondok vannak. Nem is erre a részre szeretnék reagálni. A st atisztikai adatokról, a statisztikáról van egy közismert mondás, finoman fogalmazva: nagyon sokféleképpen felhasználhatók. De természetesen egy tárcának, egy tárca vezetőjének objektív kritériumok mentén kell döntenie. De mégis, ennek ellenére bátorkodom k ét olyan szempontot fölvetni, ami szerintem jelentős szerepet kell játsszon a döntésekben. Az egyik az ökológiai szempont. Az ökológiai szempont - különösen nem óhajtom ezt kifejteni - a tervek komplexitása, akár falura, akár kistérségre, ezt követeli tőlü nk az európai csatlakozás, ezt követeli tőlünk Brüsszel, a Phare pénzek és egyéb olyan összegek, amelyek Magyarország számára hozzáférhetőek. Évenként ezeket a típusú preferenciákat veszik előtérbe. A másik dolog az ökológiai szempontok után: a helyi civil erők kezdeményezéseire való odafigyelés. A falusi turizmus helyi szerveződésénél vettem figyelembe először azt, hogy micsoda óriási erejük van a helyi kezdeményezéseknek. Azok az emberek, akik ezzel kezdtek foglalkozni, nagyon sokat tettek anélkül, hogy b ármiféle kiadásukat fedezték volna. Saját zsebükbe kellett nyúlniuk, saját kocsijukon utaztak, ha szerveztek valamit a térségüknek, és munkájuk mellett csak a szabad idejükben tudtak ezzel foglalkozni.
