Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 25 (248. szám) - Dr. Roman Herzog, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke beszédének tolmács által fordított szövege - TOLMÁCS
856 Az elharapódzó "eurokételyben" mindenesetre van valami jó is, Hölgyeim és Uraim. Felfedi az európai döntési síkokon levő demokratikus legitimáció hiányosságait. Egy demokratikus államok által alkotott közösségnek, melynek döntései minden polgárt közvetlenül érintenek, szüksége van erre a demokratikus legitimációra. A polgároknak meg kell győződniük arról, hogy szükség van európai szintű döntésekre, mert a regionál is vagy állami hatóságok hatásköre nem elegendő. És ahhoz, hogy ez belátható legyen, a döntési folyamatoknak áttekinthetőeknek kell lenniük. Az Európai Unió elmélyítésével kapcsolatos tárgyalásokhoz ezért, ahogy azt továbbra is hangsúlyozni fogom, a demokr ácia európai szinten történő kiépítése is hozzátartozik. És amikor azt mondom, hogy "demokrácia", nemcsak az Európa Parlamentet értem alatta, hanem az összes közösségi szerv magatartását. Úgy gondolom, hogy az a nyomás, amelyet a kibővítési tárgyalás gyako rol a meglevő intézmények reformjára, csak meggyorsíthatja az európai demokrácia gyógyulási válságát. Ez tehát, szilárdan meg vagyok győződve róla, egy gyógyító nyomás. És ezzel szeretném befejezni, Hölgyeim és Uraim. Úgy szeretném befejezni, hogy azt mond om Önöknek: Ne csak menjenek Európába, mert azt úgyis akarják. Hanem gyakoroljanak nyomást! Biztassák a nyugateurópaiakat is. És teljesítsék a csatlakozási feltételeket, amilyen gyorsan csak lehet. Önöket, a magyarokat, szívesen fogadjuk. Köszönöm. Dr. Roman Herzog, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke beszédének tolmács által fordított szövege TOLMÁCS (Dr. Roman Herzog, a Német Szövetségi Köztársaság elnökének helyszíni magyar fordítása) : Elnök Úr! Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Képviselő Urak! Hogy ma önökhöz szólhatok, ez számomra egy nagyon nagy öröm, és egyben egy nagyon nagy megtiszteltetés, s egyúttal megfelel szívbéli kívánságomnak is, végül feladatnak is tartom, mely könnyű és nehéz is egyszerre. Először is azt szeretném elmondani, hogy nagyon nagy öröm számomra, hogy itt lehetek Magyarországon, magyarok között, ebben a csodálatosan szép városban, Budapesten, ebben a híres parlamenti épületben, amelyet Steindl Imre épített. Nagyon nagy megtiszteltetés is számomra , hogy a Magyar Országgyűlés előtt szólhatok, és egy olyan népszuverenitás megtestesítője előtt tiszteleghetek, melynek szabadságszeretete immáron közmondásossá vált. Ha valaki ebben a Házban beszél, semmiképpen sem feledkezhet meg azokról a sorsdöntő évek ről, amelyeket 1956 és 1989 jelentett, és ezek a magyar szabadságszeretet igazi emlékműveivé váltak. Az előbb azt mondtam, hogy szívem kívánságának felel meg ez a látogatás; akkor ugyanúgy kívánságom az is, hogy ezen a helyen még egyszer köszönetemet fejez zem ki a magyar népnek, köszönetemet egy olyan tettért, melynek bátorsága és jövőbelátása új korszakot nyitott. A magyar kormány 1989 szeptemberében hozott döntése, hogy az akkori NDKmenekülteknek megadja a kiutazási engedélyt, mindazok szívében, akik eze ket a napokat átélték, azt gondolom, igaziból felejthetetlen marad. Ez a döntés aztán az eseményeknek egy olyan láncolatát indította el, amely elvezetett a német egységhez, mégpedig békében és szabadságban. Nagyon nagylelkű magyar tett volt ez, nagy bátors ágról tett tanúbizonyságot, a magyar szabadságszeretet megnyilvánulása volt, és mindez a német történelem részévé is válhatott. Természetesen a németek és a magyarok közötti kapcsolatok több mint ezer évre tekinthetnek vissza. (16.10)
