Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 25 (248. szám) - Dr. Roman Herzog, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke beszédének magyar nyelvű hiteles fordítása - DR. ROMAN HERZOG, a Német Szövetségi Köztársaság elnökének
854 De a válasz, Hölgyeim és Uraim, mint az életben mindig, könnyű, ha csak a lényegre koncentrálunk, ha látjuk a fáktól az erdőt. Különösen könnyű a válasz a "Miért Európa?" kérdésre, ha Magyarországon tesszük fel. Az 1989es helyzetből, Budapest szemszögéből tekintve a válasz kézenfekvő volt: Európa egy békeközösség, egy szabad közösség, demokráciák közössége, természetesen egy gazdasági közösség is és nem utolsósorban egy biztonsági közösség, és ezek a közösségek, amelyekben itt Európában élünk, mind egy közös szellemi örökségre hivatkoznak. Már ezer évvel ezelőtt is tudta Szent István, hogy miről van szó, amikor a magyarokat "a nyugat részének és védelmezőjének" nevezte. Ez a szellemi örökség és az ezen alapuló közösségek biztosan nem hullanak i ngyen az ölünkbe. Ezek újra és újra veszélyeztetettek. Az utolsó nagy veszélyek a második világháború és az azt követő hidegháború voltak. A nyugateurópai békeközösséget a második világháború túlélői alapították ötven évvel ezelőtt. Fenn tudott maradni eg y fél évszázadon keresztül, mert egyszerre volt a szabadság és a demokrácia közössége is. Az utolsó ötven év nyugateurópai történelme ezért is ékes bizonyítéka a szabadság, a demokrácia és a béke megbonthatatlan kapcsolatának. És mégis, az Európai Közössé get nemcsak a hidegháború veszélyeztette, hanem NyugatEurópa területére való mesterséges korlátozása miatt lényegében befejezetlen maradt. A második esély 1989ben jött el. Befejeződött a hidegháború. A közép- és keleteurópaiak ugyanazon döntés előtt áll tak, mint fél évszázaddal azelőtt a nyugateurópaiak. Nem haboztak dönteni. Magyarország 1989. szeptemberében a határ megnyitásáról hozott döntésével járt elöl. A nyugateurópaiak dolga ma a közép- és keleteurópaiak döntését elfogadni. Euró pa befejezetlen marad mindaddig, amíg Budapest, Prága, Varsó nem tartozik hozzá. Ez, mondom is mindig honfitársaimnak, ez nem csak romantikus álom Hölgyeim és Uraim. Ez a realitás felszólítása is. Vessünk egy pillantást a világtérképre, ahogyan azt alkalom adtán német honfitársaimnak ajánlom. Vegyük tudomásul ebben a világban új hatalmi központok kialakulását. Figyeljük meg azt a bűvöletet, amelyet a globális kulturális harc szuggesztív jövőmodellje mint a hidegháború után következő nagy konfliktus gyakoroln i kezd, vagy legalábbis gyakorolni látszik a vezető elitre szerte a világon. Vegyük tudomásul a piaci verseny - a termékek, a munkaköltségek és a helyszínek versenyének - gyors technikai változását és globalizálódását. Európa ezért csak akkor marad meg egy általán a jövő világában, ha szembenéz, és ez azt jelenti, ha egységesen néz szembe ezekkel a kihívásokkal. Magyarország már messzire jutott az Európához visszavezető útján. Persze egy zárt, korlátozó rendszer nyitott piacgazdasággá és pluralista demokráci ává alakításához nincsenek bevált receptek. Szükség van a próbálkozáshoz és tévedéshez való készségre, a türelemre, erőre és rugalmasságra. Ilyen időkben a változások az élet minden területét érintik. Mi németek tudjuk saját keletnémet - és egyre inkább a nyugatnémet tapasztalatunkból is, hogy a gazdaság és a társadalom átalakítása a népesség, különösen a szociálisan gyengék számára nagy nehézségeket okoz. A magyar társadalom csodálatra méltóan viselte el ezeket a nehézségeket. Az új magyar demokrácia ére ttségének csalhatatlan jele ez a türelem. De nem kevésébé csalhatatlan jel a kisebbségekkel való bánásmódja. A magyar kisebbségi törvényt csak példaképnek lehet nevezni KeletEurópa számára. Az, hogy a magyarországi németek is élvezhetik e törvényt, termés zetesen különösen jólesik nekem. De számomra e törvény hangsúlyozásánál sokkal többről van szó, mégpedig arról a tapasztalatról, hogy egy demokrácia érettsége a kisebbségekkel való bánásmódjának minőségében nyilvánul meg. Nem tudunk békét teremteni Európáb an addig, ameddig ezt a kontinens minden részén meg nem értjük és gyakoroljuk. A biztonsági politikában is vannak bátorító fejlődések. Ezzel kapcsolatban a biztonságpolitikát legtágabb értelmében szeretném érteni, azaz az Európai Közösséget beleértve. Az E urópai Közösség
