Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP):
86 A Baja névvel írásos formában először egy 1222ből származó okiratban találkozhatunk, ahol utalás történik arra, hogy a város és környéke Bajai Bálint mester birtoka, de egy, a Zichyokmánytárban fellelhető 1323ból származó okiraton a "B aja" megjelölés már nem a tulajdonosra, hanem kifejezetten a település nevére utal. Mohács után Baja és térsége a török hódoltság része lett, a török uralom alól a XVII. század végén szabadult fel. A török hódoltság alatt a város jelentős folyami kikötővé fejlődött és állandó török helyőrséggel rendelkezett. A törökellenes háborúk és a járványok miatt a város lakossága jelentősen megcsappant. A török kiűzését követően a városban nagy számú szerb lakosság telepedett le, majd I. Lipót a katolikus rácokat, a b unyevácokat is a városba telepítette. A németség betelepítése az állami hivatalok létesítése révén történt meg. A katonai élelmezési raktárak, az állami sóraktár, a hajóácsüzem vezetői, munkásai jobbára németek voltak, színesítve a helyi népesség etnikai ö sszetételét. A török kiűzését követően újjáalakult Bács vármegye, melynek alakuló közgyűlését 1699. december 14én Baján tartották. Ezt követően hosszabbrövidebb megszakításokkal Baja 1950. január 1jéig megyeszékhely volt. A Rákócziszabadságharcot követ ő, viszonylag békés időszak a megyei adminisztráció kiépítése, a megyeszékhelyi rang, az árutermelés és a kézműipar fejlődése a várost a XVIII. század elején növekedési pályára állította. Baja fekvésénél fogva kínálta magát az árutovábbító szerepre, hisz a Duna közelsége és a folyami áruszállítás szinte kizárólagos helyzetbe hozta a várost. A mezővárosi ranggal együtt járó vásártartási jog következtében Baja város kereskedelme egyre inkább fejlődött, és a XVIII. század elejére, közepére az ország egyik igen fontos kereskedelmi központja lett. Egy 1857ből származó népességszámlálási adat szerint Baja 18 621 fős lélekszámával megelőzte Győr, Pécs, Székesfehérvár és Miskolc városát a lakosság számát tekintve. E fejlődési szakasz azonban csak a XIX. század hetv enes éveiig tartott, az 1869ben létesített AlföldFiume, majd az 1882ben létesített BudapestZimony vasúti fővonal ugyanis elkerülte Baját, és bár a vízi szállítás változatlanul olcsóbb volt, az áruforgalom fokozatosan áttevődött a drágább, de jóval gyor sabb vasútra. A város gazdaságában változatlanul a kereskedelem, a kézműipar és a kisüzemek voltak a meghatározók; a nagyüzem, a nagyipar, amely ebben az időszakban is a dinamikus fejlődés forrása volt, nem települt meg Baján. Igaz, hogy 1911ben többszöri kísérlet után megépült a BátaszékBaja vonalon a Dunahíd, de a város vezető gazdasági szerepét már nem volt képes visszaszerezni. Mint láttuk, a XVIII. század második felétől a XIX. század harmadik harmadáig Baja fejlődését kedvező fekvése határozta meg, majd a XIX. század harmadik harmadától e korábban kedvező fekvés a fejlődés gátjává vált. Sajnálatos, hogy ez a jelenség a XX. században még inkább felerősödött, és ha alacsonyabb szinten és rövidebb megszakításokkal is, de napjainkig is tart. Az első vil ágháborút követően 1918 novemberétől Baja szerb megszállás alá került, s ez a megszállás 1921 augusztusáig tartott. A trianoni békeszerződést követő közigazgatási átszervezés során Baja székhelye lett a korábbi területének legnagyobb részét elveszítő BácsBodrog megyének. Baja véglegesen a megyeszékhelyi címtől 1950. január 1jén búcsúzott el, amikor is Kecskemét megyeszékhellyel megalakult BácsKiskun megye. Nem tagadható, hogy a megyeszékhelyi cím elveszítését fájlalták és fájlalják a város lakosai, és bi zony Kecskemét és Baja viszonya vélt vagy valós sérelmek miatt sokáig nem volt felhőtlen. Még azok a bajai lakosok is, akiknek még a szülei sem éltek 1950ben, nosztalgiával gondolnak vissza a volt megyeszékhelyi szerepre, és számukra is a megyeháza még mi ndig fix tájékozódási és találkozási pont a városban. A jugoszláv határ közelsége az ötvenes években az ismert körülmények miatt kizárta a fejlődés lehetőségét, és némi pezsdülésre csak az biztosított lehetőséget, amikor a nagy budapesti gyárak, például a Kismotor- és Gépgyár, az EVIG, a GANZ leányvállalatot vagy gyártelepet létesítettek Baján. Sajnálatos módon a gazdasági szerkezetváltás és a politikai rendszerváltás időszakában ezek az üzemek szűntek meg először. A jugoszláv válság, majd Jugoszlávia széte sése és a délszláv háború meggyőződésem szerint az ország valamennyi érintett települése közül Baját rendítette meg
