Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KAPRONCZI MIHÁLY (független):
84 aggályaim valósággá válnak. A sajtó már jelezte, hogy február 14én a kiskőrösi gazdák útlezárási demonstrációval kívánnak tiltakozni a mezőgazdaság i termelők új adótörvénye ellen. Jelenleg munkabizottság foglalkozik a kisvállalkozókra vonatkozó társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség megváltoztatásával, mivel eddig közel 30 ezren adták vissza vállalkozói engedélyüket. A kisvállalkozók mel lett saját érdekvédelmi szervezeteik határozottan kiálltak. A kistermelőknek nincs ilyen lehetőségük, így a rossz törvény által okozott károk az egész társadalmat fogják igen súlyosan érinteni. Milyen károk várhatók? A legfontosabb a termelés szabályozhata tlan csökkenése; egypár konkrét példát szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani. Karácsonykor az ország minden húsüzletében roskadoztak a pultok a szebbnélszebb sertéshústól, és roskadoztak még az új évben is, a kereskedők kétségbeesett akciókkal igyekeztek szabadulni portékájuktól. Az állami statisztika ugyanekkor 13 százalékos kocaállománycsökkenésről beszél, aminek talán a Földművelésügyi Minisztérium illetékesei örülnek is. A valóság, amit módom volt tapasztalni több hajdúbihari községben, az, hogy az eddig kényesen válogató sertésfelvásárlók a termelőket személyesen felkeresve, egymást túllicitálva megvásárolható hízósertéseket keresnek, ugyanakkor az állatvásárokon a malacok nem kelnek el. Ez azt mutatja, hogy a kistermelőknél ez a becsült 13 százalék os csökkenés könnyen lehet akár 4050 százalékos is. De hogyan is vállalkozhatnának sertéshús előállítására a termelők akkor, amikor a takarmányboltokban ma sem kapnak 28003000 forint alatt kukoricát, búzát, árpát. Ma már nyilvánvaló tény az is, hogy a te hénállomány csökkenése újból megindult a magángazdaságokban a tejátvételnél kialakult alacsony felvásárlói árak miatt. Az adótörvény következtében a 137 forintos gázolaj teljes súlyával jelentkezik egyes őstermelők körében, mivel az átalányadózás kizárja ő ket az állami támogatásból. A magasabb termelési értéket előállító kistermelőket és mezőgazdasági kisvállalkozókat súlyosan érinti a megemelt 2 millió forintos áfavisszatérítési küszöb. Az általam kiragadott példák nem teljes körűek ugyan, de jelzik a mez őgazdasági termelést laikus szinten ismerő állampolgároknak is, hogy milyen leküzdhetetlen nehézségek előtt állnak a kistermelők. Ehhez hozzájárul még az új adótörvény, melyet a hatalom hol adatgyűjtésnek, hol a termelő számára egyedül üdvözítő megoldásnak nevez. Egy idős, bölcs parasztemberrel beszélgettem, megkérdezve tőle, hogyan lesz tovább. Azt válaszolta, hogy két hektár földjét ezután lóval fogja megművelni, műtrágyát sem vesz és vetőmagot sem. Csak annyi állatot fog tartani, amennyit a család elfogy aszt, ha végképp nem boldogul, majd elmegy az önkormányzathoz segélyért, mint ahogy a többi munkanélküli is megteszi. Ez az ember az elmúlt évben még két kocát tartott, és negyven darab eurominőségű sertést adott le. Közismert a statisztikából, hogy a mag yar társadalom élelmiszerfogyasztása minőségi és mennyiségi fogyasztásban drámaian lecsökkent. Ennek az az oka, hogy az emberek nagy részének nincs pénze élelemre. Az állam a kistermelők adóztatásával megpróbálja a semmit lefölözni, és olyan helyzetet ter emt, amiből hosszú időn keresztül nincs visszaút, ugyanakkor az olcsó élelmiszertermelés lecsökkenése után nem lesz lehetősége arra, hogy a vásárlóerőt növelje. Ennek az lesz a következménye, hogy még kevesebb élelmiszert vásárolhatnak az emberek. Szeretn ém megkérdezni az illetékesektől, hogy egy olyan ország integrálhatóe jobban az Európai Közösségbe, amely megfelelően el tudja látni élelemmel állampolgárait, vagy pedig egy északafrikai típusú, szó szerint éhező társadalom, mert ez az út oda vezet. A ko rmány által emlegetett, készülőben lévő, a mezőgazdaság stratégiájával foglalkozó terv készítése során javasolom, abból induljanak ki, hogy a magyar mezőgazdasági termelők társadalma három alapvető rétegből áll. Az első a pár hektáros, kis létszámú állatál lománnyal rendelkező többségi réteg, a második a 30100 hektár nagyságú földterülettel rendelkező, tőkeszegény farmerréteg, melynek kialakulása rendkívül lassú, a harmadik a 100 hektárnál nagyobb szövetkezeti
